Pisikényszer és kellemetlen viszketés a karácsonyi misén - avagy bemutatkoztam a jövendőbeli anyósomnak…

Történt ugyanis, hogy az én drága párom (azóta már férjem) meghívott engem a családjához a karácsonyi ünnepekre. Jól nevelt lány létemre természetesen igent mondtam. Még süteményt is sütöttem, majd gondosan összeválogattam a legszebb ruháimat, nehogy valami lepukkant pipinek gondoljon a család... Igen ám, de tősgyökeres pestiként arra nem készültem fel, hogy vidéken bizony jóval hidegebb lesz, ahogy arra sem, hogy a templomban meg különösen (mert éjféli misén se voltam még soha).

Persze ahogy teltek a napok, éreztem, hogy ebből baj lesz. Sokat fáztam, de olyan mértékben, hogy ahol szabad bőrfelület volt a testemen, arra 5 percen belül jégcsapok költöztek, majd megjelent az első pingvincsalád is, hogy területfoglalási engedélyt kérjen... Én butus, önbizalomhiányos, megfelelési kényszeres kislány pedig ahelyett, hogy szóltam volna, inkább csak tűrtem és hallgattam, pedig nyilván nem kellett volna.

Ez kb. olyan, mint amikor a tesóm udvariasságból nem szólt a rokonoknak, hogy sót tettek a teájába, nehogy a szegény „soha korábban nem látott" rokon rosszul érezze magát... Mondjuk legalább nem itta meg, az is valami.

De visszatérve rám, végigküzdöttem a karácsony előtti két napot, majd 24-én, az éjféli mise kellős közepén rám tört valami elviselhetetlen érzés. Viszketni kezdtem odalent, kellemetlen volt, ahogy hozzám ért a bugyi, alig tudtam összezárni a lábamat, és állandóan pisilnem kellett. Olyan érzés volt, mintha egy borsó lenne a húgyhólyagomban, pedig esküszöm, hogy nem volt ott semmi. Egy darabig próbáltam jól viselkedni, mert mégis csak ciki kimenni a templomból azzal a dumával, hogy bocsi, pisilnem kell. Halálosan tiszteletlen viselkedés, de nem volt mit tennem, megőrültem ettől a helyzettől, szóval inkább kimentem kb. 10 percenként a szeles templomkertbe.

Hazaérve a miséről, kéztördelve kérdeztem Attit, hogy a szülei szimpatizálnak-e még velem, mert hát elég cikin viselkedtem, ő meg értetlenül állt, hogy elment-e a maradék eszem is, hogy azért érzem magam hülyén, mert pisilnem kellett? Tényleg? Ezt követően beavattam a tüneteimbe, elmondtam, hogy valószínűleg felfáztam, ami annak köszönhető, hogy nagyon hideg volt, és végül arra jutottunk, hogy jobb, ha megkérdezi ő az édesanyját, az én leendő anyósomat.

Anyós pajtás pillanatok alatt megállapította a hólyaghurut tényét, kikapott egy doboz gyógyszert a gyógyszeres szekrényből, majd felvilágosított, hogy milyen gyógynövények és gyógyhatású készítmények léteznek, amelyekkel kezelhetem akár magamnak is a "betegséget". Persze ha nem szűnnek meg a tünetek, akkor nyilván orvoshoz kell menni, de érdemes figyelni a testem jelzéseit, és időben lépni, mert hamarabb is szabadulhattam volna ebből a helyzetből.

Hát ennek már lassan 10 éve, de azóta is olykor szóba kerül – nagy örömömre –, hogy micsoda kis félénk lányka voltam, aki hajlandó volt megfagyni a szerelemért, és anyósomék is jókat derültek rajtam, hiszen ők egyáltalán nem tartják magukat olyan ijesztőnek, mint amilyennek én képzeltem őket az első találkozáskor. Amúgy nem is azok, dehát ezt akkor még nem tudhattam...

Nyitókép: Shutterstock

A cikk megjelenését a Phytotec Hungária támogatta.

Hirdetés

Az Urzinol medveszőlőlevélkivonat-tartalmú, vény nélkül kapható hagyományos növényi gyógyszer.