Megszoksz vagy megszöksz: a nagyvárosi lét buktatói

Változó az, ki miért dönt úgy, hogy városban szeretne élni. Én anno az egyetemi tanulmányaim miatt költöztem Budapestre. De vannak, akik izgalmat keresnek, több lehetőséget, avagy megélhetést, és egy szebb jövő érdekében teszik át a székhelyüket a zajos nagyvárosba.

Mikor először belekóstoltam a nagyvárosi életbe, hirtelen csak kapkodtam a fejemet, hiszen egy kisvárosnak - ami esetemben inkább falu - teljesen más a dinamikája. Az emberek már arra is felkapják a fejüket, ha az utcában elhalad egy autó, vagy valamelyik szomszédhoz látogató érkezik. Nagyvárosban azonban minden ilyen történés, ami falun már-már szenzációnak számít, odaveszik, eltűnik az ismeretlenségben.

Ám ez a zakatoló nagyvárosi ritmus is lehet hátrány egy idő után, mert ezt az elviselhetetlen tempót megsínyli a testi-lelki egészségünk is.

Amikor kezdetét vette a budapesti életem, azt vettem észre, hogy sokkal könnyebben elfáradok. Kezdetben nem tudtam ezt az egészet hova tenni, de aztán arra a következtetésre jutottam, hogy annyi minden leterheli az agyamat napközben, hogy az elején már-már krónikus fáradtsággal küzdöttem. Az autók a városban sosem pihennek, folyamatos közlekedés van, a villogó neonfény-reklámokat, vagy a mellettünk telefonáló utastárs hangját is nehéz kizárni, legalábbis kezdetekben ez bizony sokszor fejtörést okozott. Emellett itt vannak azok a termékek is, amik folyamatosan kísértésbe ejtenek, amint átlépem egy bevásárlóközpont küszöbét.

Ez mind-mind rengeteg energiát igényel, ami egy igazi mentális kihívás, és rendkívüli módon le tudja meríteni egy városban élő ember agyát, valamint le tudja csökkenteni az energiatartalékait.

Ha összehasonlítom a kisvárosi életet a nagyvárosival, akkor arra a következtetésre kell jutnom, hogy addig, amíg nem tapasztaltam meg a nagyvárosi létet, addig nyugodt, kiegyensúlyozott életem volt, és az energiáimat nem vitték el olyan dolgok, amiket kisvárosban aligha tapasztaltam. Ugye az állandó nyüzsgés, hogy mindenütt emberek vannak, hogy egy nagyváros sosem pihen, sosem alszik.

Amit én szeretek a nagyvárosi létben az, hogy számtalan szolgáltatás áll a rendelkezésemre, és nem kell munka közben azon stresszelnem, vajon nyitva lesz-e a közelben lévő kisbolt, mire hazaérek, ha esetleg elfelejtenék másnapra reggelit venni. Ezen kívül számtalan program áll a rendelkezésünkre, ha a társas érintkezésről van szó, és ezek sokkal könnyebben és gyorsabban hozzáférhetőek, mint vidéken.

Sosem értettem azokat a városi embereket, akik a tömegközlekedésre panaszkodnak. Nyilván a dugó a nagyvárosi lét velejárója, de egy városi embernek elképzelése sincs arról, milyen az, amikor egy nap csak kétszer vagy háromszor jár a helyi busz a közeli településekre. Emiatt vidéken inkább szükségét érzem a saját kocsinak.

Úgy gondolom, ha valaki egy nagyváros mellett dönt, akkor nem lőhet mellé. Én egy percig nem bántam meg, hogy ideköltöztem, hiszen semmi sem fekete vagy fehér, és az éremnek is két oldala van.

Nyitókép: Shutterstock