„Anyukámmal élek” - Ciki, ha egy pasi 30 fölött még a szüleivel lakik?

Persze, viccet félretéve nyilván nem lett volna jobb, ha kiderül, hogy családja van. De meglepődtem, hogy az anyukájával él, mert 38 éves, mérnökként dolgozik, az én fejemben az a kép volt róla, hogy biztosan egyedül lakik saját lakásban vagy albérletben. Számomra valamiért riasztó, ha egy pasi, aki már a harmincas évei második felében jár, de talán az elsőben is, a szüleivel él.

Jó, tudom, tudom... Ennek számos oka lehet, előfordulhat, hogy beteg a szülő, és a gondját akarja viselni. Vagy hogy az édesanya egyedül maradt, és egyszerűen nem tudja eltartani magát (ami nem is csoda manapság). De lehet, hogy a férfi gondolja úgy, hogy fölösleges albérletre horror összegeket kiadni, inkább gyűjtöget, amíg otthon lakik. Ezt is megértem, bár úgy vagyok vele, hogy én is albérletben élek, hogy legyen saját életem, önálló legyek, magamat tartsam el.Pedig megtehetném, hogy még otthon lakjak noha elmúltam 30, és nyilván rengeteg pénzt megspórolnék. De úgy érzem, ennyi idősen erre már képtelen lennék.

Na meg ilyenkor mindig eszembe jut, mi lenne, ha én is a szülőkkel laknék és ő is? Akkor harminc-X éves fejjel úgy randiznánk, akár a tinédzserek? Ezt a szituációt el sem tudom képzelni. Ma már akkor mutatok be egy pasit otthon, ha legalább 3 hónapja együtt vagyunk. De nyilván az ebben a korban már nem játszik, hogy hónapokig csak éttermekbe járunk randizni vagy sétálunk, és csak ezután megyünk el valamelyikünk otthonába, megtörténik a nagy bemutatkozás, mielőtt egyáltalán szexeltünk volna. Ez nagyon izgalmas volt tiniként, de ebben a korban valahol nevetséges. Tehát valószínűleg az a pasi, aki a szüleivel él, olyan nőt fog keresni, aki nem, mert így szinte lehetetlen egy párkapcsolatot kialakítani. Ő meg kényelmesen elvan otthon, van kaja, tiszta ruha, spórolt pénz.

Csúnya dolog vagy sem, én inkább igyekszem kerülni ezeket a pasikat (hacsak nincs erre tényleg komoly oka). A másik, amiért így érzek, az az, hogy félő, hogy az ilyen férfi még sosem lakott egyedül. Vagy barátnővel vagy a szülőkkel, és egyik mellett sem lett önálló. Náluk sok esetben az a helyzet - tisztelet a kivételnek - hogy anyja helyett anyja lehetsz, mert mosógépet még nem látott közelről, a vasalót be kell neki mutatni, és gyakorlatilag éhen hal, ha nem gondoskodsz neki a napi háromszori étkezésről, mert nem tud önállóan élelmet szerezni, még az a fajta vadászösztön is kihalt belőle. Tehát összefoglalva életképtelen egy nő nélkül.Én pedig nem gyereket, hanem Férfit szeretnék magam mellé.

Tény, hogy az otthon lakásból nem feltétlen következik ez, és sokan hajlamosak a tanulásra, és ha bemutatod nekik a háztartási eszközöket, akkor akár képesek is használni azokat. De szerintem egy pasinak muszáj legalább pár hónapot egyedül élnie, hogy tudja, mekkora meló is egy háztartást vezetni, hogy túlnőjön a „mama pici fia" szerepen, és önállósodjon. Elvégre ha mi nők is képesek vagyunk rá, akkor ők is...

Nyitókép: Shutterstock