5 dolog, amit átértékeltem a járvány miatti bezártság alatt

Pár hét alatt persze átértékeltem ezt, és amikor először mentem ki úgy az utcára, hogy nyitva voltak újra a kávézók, éttermek, örömömben elsírtam magam. Ennek ellenére a nyarat sem használtam ki igazán, bár belföldön utaztam, voltam edzőtáborban, valójában többet voltam itthon, mint bárhol máshol.

Most azonban, hogy novembertől gyakorlatilag ismét szobafogságra vagyunk ítélve, piszkosul hiányoznak a régi dolgok. Azok, amiket egy évvel ezelőtt még természetesnek vettünk, és nem is voltak - akkor - olyan fontosak. Néhány dolgot azonban már másképpen látok, és ha ismét elindul az élet másképpen is csinálok majd, mint eddig.

1. Soha, de soha nem mondok le edzést

Amúgy sem volt jellemző rám, hogy ne legyek ott az edzőmmel megbeszélt időpontban, de az utóbbi időben azért előfordult, hogy az utolsó pillanatban mégis lemondtam az edzést. Most azonban már tudom, mekkora kincs, ha teremben lehet edzeni, és bármikor lemehetek. Alig várom, hogy ne csak zoomon, hanem élőben is találkozzak a csapattal és újra benyithassak a terem ajtaján.

2. Nem mindig itthon iszom meg a kávémat

A húszas-harmincas éveimben igazi kávézó- és "kocsmakirálynő" voltam. Szinte nem volt nap, hogy ne ültem volna be valakivel, valahová. Egy kávéra, borra, ebédre, vacsorára, beszélgetésre. Aztán egy idő után mindez nem volt annyira fontos, inkább kiültem a teraszomra a tejes kávémmal és egy könyvvel vagy a laptoppal, a legjobban itthon éreztem magam, és az esti bulik sem villanyoztak már fel. Nos, ez utóbbi most sem hiányzik, öreg vagyok én már ahhoz, hogy hajnalban egy éjszakai járaton nyomorogjak, de azt megfogadtam, hogy az eddiginél gyakrabban látogatom a vendéglátóhelyeket. Úgy tervezem, hogy a reggeli edzéseim után, ha tehetem, mindig időt szakítok egy kávézó teraszán a lazulásra.

3. Nem verem el az egész fizetésem

Bár az én munkámat közvetlenül nem érintették a járvány miatti óvintézkedések, a családi kassza így is lefeleződött. A párom ugyanis a vendéglátásban dolgozik, így lassan egy éve nagyon meg kell gondolni, mire költünk. Szerencsére volt egy kis spórolt pénzünk (ami nem nekem köszönhető), de elhatároztam, ahogy helyreáll az élet, elkezdek egy rendesebb összeget félretenni. Ugye, nem tudjuk, mit hoz a jövő, így nekem sem árt egy kicsivel - vagy sokkal - takarékosabb üzemmódra kapcsolni.

4. Gyakrabban utazom haza a családomhoz

Ha bármikor mehetsz, sose mész... Ez volt körülbelül igaz rám, így aztán jó, ha évente kétszer utaztam haza. Valahogy mindig olyan soknak tűnt az a 220 kilométer, ami a szülővárosomtól elválaszt, de most már ezt is másképp látom. Ha elmúlik a vírusveszély, havonta egy hétvégét szeretnék otthon tölteni...

5. Többet kirándulok

A kirándulások 99 százaléka is mindig csak a terv szintjén maradt. Annak ellenére, hogy ha kimozdultunk, akár Budapesten belül, akár kicsit messzebbre, mindig nagyon jól éreztük magunkat. Bár még hideg van, én már vágyom ki a levegőre, de valószínű csak akkor megyek majd, ha már nem kell maszkot viselnünk az utcán.