Te mit kívánnál, ha találkoznál a jótündérrel? Nálam itt járt, engedd, hogy elmeséljem

Itt ülök a fotelben, már besötétedett, de még nincs este, csak késő délután. Nyugodt vagyok, az elmém felszínén nem nyomaszt semmi. Valami azonban megzavarja a látszat békességem, egy fényes gömb jelenik meg előttem. Egyre nagyobbá és nagyobbá válik, míg végül eléri a padlót és ekkor hirtelen átalakul egy csodaszép királynővé. Hosszú, ezüstös ruhája a földig ér, aranyló haja a vállára omlik, fején csillogó korona, Nem is királynő, inkább tündér ő.

Nincs időm kérdéseket feltenni magamban, amik egyébként abszolút jogosak lennének – hogyan? miért? -, helyette felállok, és megérintem az egyik kezét. Bőre selymes és puha. Nem képzelem. Ekkor lágyan csengő hangon így szól hozzám:

- Én vagyok a jótündér. Azért jöttem, hogy teljesítsem három kívánságodat! – valami oknál fogva természetesnek veszem a jelenlétét, így nem hebegek-habogok, a szívem sem telik meg félelemmel.
- Kívánhatok? – vágom rá egyből – Bármit kívánhatok, például gazdagságot, egészséget, szerencsét meg ilyesmit, anélkül, hogy valami csalás lenne a dologban?
- Csalás? Mire gondolsz pontosan? – kérdez vissza meglepődve.
- Hát tudod, csalás. Például ha azt kívánom, hogy gazdag legyek, te pedig drogbárót csinálsz belőlem. Tehát a kérdésem az, hogy a kívánságaim teljesítésekor valóban a jószándék vezérel-e majd? – erre a tündér elmosolyodik és így szól:
- Nincs semmiféle csalás, de azt tudnod kell, hogy a kívánságaid csak rád vonatkozhatnak.
- Tehát nem kívánhatok világbékét, csak olyasmit, ami közvetlenül engem érint? – kérdezem.
- Pontosan!
- Ez esetben kérek némi gondolkodási időt – elkezdek a szobában fel-alá járkálni és hangosan magamban beszélni, ahogy mindig teszem, ha valamit alaposan mérlegre kell tennem.

- Tehát lehet három kívánságom. Lássuk, mi az, amit kérhetnék? Logikus lenne egészséget, anyagi valamint egzisztenciális biztonságot kérnem. De onnantól kezdve, hogy tudom, ezek életem végéig biztosítva lennének, miként tudnék fejlődni? Milyen céljaim lennének, mi gátolna meg egy-egy rossz döntésemben, mikor éreznék büszkeséget?

Megtudhatnám a saját vagy valamelyik szerettem halálának napját is, hogy felkészülhessek rá. Ez azonban félek, csak szorongással töltene el.

Kérjek tökéletes külsőt? Ennyi év alatt már épp sikerült teljesen elfogadni magam a hibáimmal együtt, és a külsőm tökéletlenségeit szépnek látnom.

Az életemben rengeteg rossz ért már, de visszatekintve mégis sikeresnek érzem, és előttem van még jó esetben kétszer ennyi idő. Az akadályok leküzdése mindig tanított, a padlóról való többszöri felállás pedig erősebbé tett. Sosem adtam fel, bár volt, hogy nagyon közel kerültem hozzá, ez pedig siker, amit csak magamnak köszönhetek. Lesz még akadály, lesznek még nehézségek, de a könnyítéssel elvenném magamtól annak az esélyét, hogy büszke lehessek magamra.

- Hallgatlak, mi lenne a három kívánságod?
- Sok mindent kívánhatnék. Megváltoztathatnék múltbéli hibákat, de azok nélkül a tapasztalatok nélkül én is más ember lennék. Kérhetnék több önbizalmat, önszeretetet, de ezeken már dolgozom egy ideje, és nagyon jó érzés, hogy lassan ugyan, de haladok velük. Végiggondolva, az életem távolról sem tökéletes, se nem teljesen biztonságos – már, ami az anyagi részét illeti -, mégis én építettem fel, a magam erejéből jutottam el idáig, és őszintén hiszek magamban. Így kedves jótündér, én nem kívánok semmit.

- Legyen hát így! - legyintett egyet a varázspálcájával, és eltűnt.

Lassan nyitottam ki a szemem, már egészen beesteledett. Elszundíthattam a fotelben ülve. Egészen biztos voltam abban, hogy álmodtam valamit, de nem emlékeztem rá, hogy mit. Azt azonban tudtam, hogy jó volt, mivel kipihenten, tele tettvággyal ébredtem.

Nyitókép: Shutterstock.com