Én márpedig kérem, szeretek maszkot hordani

Ami akkor viccesnek tűnt, ma már a hétköznapjaink részévé vált. Először persze én is lázadoztam, mondván alig lehet benne levegőt kapni, húzta a fülemet vagy épp ellenkezőleg, folyton lejött az arcomról. Mióta már nem csak a tömegközlekedésen és az üzletekben, de az utcán is kötelező viselni, rájöttem, hogy igazából nem is annyira szörnyűséges dolog ez.

A koronavírus jelenségbe nem szándékozom mélyebben belemenni, maradjunk annyiban, elfogadom és betartom a maszk viselését. Alapvetően szabálykövető ember vagyok, és mindenben próbálom megtalálni a számomra érdekeset, szórakoztatót vagy újat. Így lett ez végül a maszkokkal is.

Az első szerzeményem – amivel nem fogok meglepetést okozni – a hagyományos, orvosi maszk volt, amit csak nagy nehezen tudtam beszerezni, ezért felettébb értékesnek bizonyult. Ám, mint tudjuk, ezeket nem lehet a végtelenségig viselni, így pár elhasznált példányt követően beadtam a derekam, és rendeltem textilmaszkokat. Egyből két igazán édes színes csíkosat. Miután megérkeztek, örömmel teli várakozással próbáltam fel, ám az arcomról hamar lefagyott a tükörben nem látható mosolyom, mivel nagy volt rám. A legkisebb felnőtt női mérte! Sebaj, előkaptam a tűt és cérnát és sikeresen orvosoltam ezt a problémát.

Nem sokkal később, egy átmulatott éjszaka következményeként reggel azt vettem észre, hogy bizony elhagytam valamerre. Szerencsére volt otthon egy másik, amit azonban unokahúgom elirigyelt tőlem – ismét tű és cérna barátaim segítettek a méretre igazításban -, én pedig megkaptam az övét. A szívecskés gyerekmaszk mérete tökéletesnek bizonyult, miután már csak a gyerkőcöknek készítettek közül válogattam. Ma már van három különböző mintájú textilmaszkom – így mindig van, amelyik épp nem a szennyes csapatát erősíti -, továbbá a táskáimban két-három egyszer használatos is tengődik, biztos, ami biztos alapon.

Sőt, a reggeli közértbe kiugrásnál is segítenek, hiszen smink nélkül is remekül elbóklászom a sorok között. Most pedig, hogy ránk zuhant a hideg, kifejezetten élvezem, hogy az arcom nagy része be van burkolva.

Persze értem azokat, akik ellene vannak, hiszen a maszk megfoszt minket az egyik leglátványosabb érzelem kifejező eszközünktől, a mimikánktól, de kötelező. Ez célszerű elfogadni, és kihozni belőle a legjobbat.

Nyitókép: Shutterstock.com