Mit gondoljak arról, hogy Chrissy Teigen képet posztol a babája haláláról?

A híres énekes és felesége ugyan nem tervezték a babát, de nagy örömmel fogadták. Sajnos azonban komplikációk adódtak a várandósság során, ezért Chrissy kórházba került, majd a kicsi életét vesztette. A gyászoló édesanya több fotót is közölt Instagram-oldalán, melyek a kórházban készültek, miközben az orvosok a baba életéért küzdöttek. Ezzel pedig el is érkeztünk a téma érzékeny részéhez.

Mi vezethet odáig, hogy valaki közös képeket töltsön fel a halott babájával?

Megrökönyödve ültem a laptopom előtt, miközben Chrissy fotóit lapozgattam. Ezek a fekete-fehér képek ugyanis aközben készültek, miközben a pár életük legnagyobb tragédiájával szembesült. Jól látható, ahogy az édesanya takaróba burkolva zokog az ágyon, ahogy az is, miként ölelik Johnnal az elhunyt kisbaba bebugyolált holttestét. Értem én, hogy a kicsi nem látszik a takarók között, de őszintén szólva ez már nem sokat változtat a dolgokon.

Sok mindent gondolok ezzel kapcsolatban. Egyfelől azt, hogy aki nem élt át hasonlót - ahogyan én sem -, annak fogalma sem lehet arról, micsoda kín elveszíteni egy gyereket. Ennek okán pedig azzal kapcsolatban sem szabad véleményt formálni, miképpen dolgozzák fel a baba halálát. Ez pedig egy tény, amivel nem is kívánok vitatkozni. Másfelől viszont mégis ott motoszkál bennem a gondolat, hogy igenis vannak olyan események az életben - akár örömteli, akár szomorú -, amik nemes egyszerűséggel nem valóak a közösségi média felületeire. És ez nem csupán elvi kérdés. Meg tudom magyarázni, mi ezzel a baj.

Egyenértékűvé teszed a gyereked emlékét egy cicás videóval?

Talán nincs is annál természetellenesebb, mint, hogy görgeted az Instagram hírfolyamát, és két cicás videó között megjelenik Chrissy Teigenék elhunyt gyermeke a kórházi ágyon. Neked mi az első gondolatod? Engem őszintén szólva zavarba hoz, mert nem tudom, mit illik ilyenkor csinálni. Nyomni rá egy szívecskét, mint egy szép tájképre? Vagy odaírni, hogy "Őszinte részvétem.", miközben nyilvánvalóan nincsenek kisegítve az együttérzésemmel? Vagy egyszerűen csak görgessek tovább, mintha semmi sem történt volna? De az meg bunkóság.

Akkor tulajdonképpen mi értelme van az egésznek?

Tény és való, hogy a modellnek ez volt minden idők legtöbb lájkot hozó posztja. De nem akarom annyival lezárni a témát, hogy eladta a gyermeke halálát néhány millió kattintásért. Nem vagyok képes elfogadni, hogy egy gyászoló nő fejében ez a gondolat meg tud fordulni. Ezért inkább arra gondolok, hogy szeretett volna minél több jóérzést összegyűjteni a világból, annyi kedves szót, amennyit csak lehet, hátha segít abban, hogy legalább egy fél százalékkal jobban érezze magát. Ezt az elméletet el is tudom képzelni, és el is tudom fogadni. Ám azt továbbra sem magyarázza semmi, hogy ehhez miért kell képeket csatolni. Ráadásul olyanokat, amik akkor és ott, a legsebezhetőbb pillanatokban készültek.

Ha már nem csak a meghízott, lefogyott, kisminkelt oldalunkat mutatjuk meg az egész világnak, hanem azt is, hogyan nézünk ki, miközben gyászoljuk a gyerekünket, akkor mégis mi az a világon, amit nem pakolunk fel a netre? Hol van a határ, és mi az a pont, amikor behúzzuk a kéziféket, és azt mondjuk, hogy elég?

Sajnos az a tapasztalatom, hogy ilyen értelemben is egyre inkább kitolódott az emberek ingerküszöbe - és természetesen most, ebben a percben is távolodik a normálistól. Míg eleinte arra használtuk a közösségi oldalakat (rosszul), hogy a legtökéletesebb, legszebb, legvidámabb pillanatainkat osszuk meg egymással, addig ma már egyre többen tárják ki teljesen céltalanul a legintimebb fájdalmukat. Mert, ha például valami olyan tartalma lett volna a modell képeinek, ami tanulságul szolgálhat a követők számára, akkor azt mondom, volt értelme kirakatba tenni a tragédiájukat. Ám csak azért, hogy illusztrálják, mennyire fáj, szerintem nem szabad.

Főleg azért nem, mert pillanatok alatt céltábla válhat bárkiből, és olyan sebeket szerezhetünk idegen emberektől, amelyek csak mélyebbre taszítanak minket. Hiszen pontosan tudjuk, mennyi megkeseredett ember szörfölget a neten, akik akár egy rosszul megfogalmazott megjegyzéssel is gyomron vághatnak. De nem is kell, hogy feltétlen rosszindulatú legyen a másik ember, elég ha csak zavartságában ostoba tanácsokat osztogat. Például: "Fiatal vagy még, simán lehet harmadik gyereked!"

Gyászolni nem bűn, de ne tedd magad még sebezhetőbbé!

A híres házaspár valószínűleg olyan mértékig sérülékeny állapotban van, hogy nem tudják jól megítélni a döntésük súlyát. Egyébként is hozzá vannak szokva ahhoz, hogy az egész életük a kirakatban zajlik, így számukra talán nem akkora a kontraszt, mintha egy olyan ember posztolta volna ki ezeket a képeket, akinek senki sem ismeri a nevét. De az szerintem döbbenetes, hogy nincs körülöttük senki, aki megálljt tudott volna parancsolni nekik. Aki rájuk szólt volna, hogy "Gyerekek, legalább képeket ne tegyetek ki magatokról".

Ijesztő abba belegondolni, hogy az ilyesféle posztok egyre kevesebb ember fejében kongatják meg a vészharangot, és félő, hogy néhány év múlva ugyanolyan hétköznapi lesz fotót posztolni egy elhunyt kisbabáról, mint egy születésnapi tortáról, vagy egy új autóról. Ha így haladunk tovább, akkor a végén már senki nem lesz, aki szóljon, hogy ez veszélyes.

Nyitókép: Shutterstock