iskola odafigyelés Percze Ágnes koronavírus gyerek szorongás szülő gyereknevelés karantén
Nem sok idő telt el, mióta bezárták az iskolákat. Én már nagyon vártam ezt a lépést, mert a bezárás előtti néhány nap folyamatos kétségek közt telt: jó, hogy engedem a gyereket közösségbe?

Én kimondottan örültem, amikor végre megtörtént. Azt hittem, a 13 éves lányom majd' ki fog ugrani a bőréből. Repkedni fog a boldogságtól, mint valami zabolátlan pillangó, virágról virágra szálldogálva, hogy hétfőtől nem kell fél 6-kor kelni. Nem lesz stressz, a vasárnapját nem fogja megbélyegezni a hétfői 3 és keddi 4 doga, és a feje sem fog fájni a mázsás súlyú terheléstől, ami egy 6 osztályos gimi kezdő évében előfordulhat egy maximalistával.

Aztán eljött az első otthon töltött hétfő. Egy olyan hétvége után, ami a megszokottól eltérően, önkéntes "fogságban" telt. Felelősséggel meghozott tudatos döntés alapján, az általam elrendelt - és a családra kötelező érvényű - lájtos karanténban. A barátokkal való találkozás szóba sem jöhetett. Ezt itthon megbeszéltük. A felmerült kérdésekre, hogy ez meddig fog tartani, és mikor lesz vége, sajnos "nem tudom" volt a válasz.

Néhány nap múlva, az egyik reggel már nem csillogott a lányom szeme. Nem csattant ki a jókedvtől, sőt, még csak nem is repkedett a boldogságtól, mint valami zabolátlan pillangó, virágról virágra. Inkább olyan keserédes hangulatban kevergette a kis kakaóját.

- Baj van? - kérdeztem.

- Hm... nincs.

- Hát látom, kicsim. Elárulod?

- Csak félek.

- Mitől?

- Félek, hogy mi lesz ezzel a vírussal. Aggódom, hogy ne legyünk betegek...

- Óh, kicsim - öleltem át. - Ne aggódj, ha el is kapjuk, nem lesz semmi komoly bajunk. Apa is, én is erősek vagyunk.

- De én aggódok mindenkiért, akit szeretek. A barátaimért is...

Mit lehet erre mondani? "Ne aggódj, minden rendben lesz!" (?) ...de persze közben én is aggódom. Ő pedig elsírta magát.

- Most miért sírsz? - kérdeztem, miközben letöröltem a könnyeit.

- Anya! Én menni akarok iskolába! Mikor lesz ennek vége? Hiányoznak a barátaim. Nagyon rossz ez így! - mondta, és zokogni kezdett.

Forrás: Shutterstock

Én pedig arra gondoltam, hogy olyan sok a probléma, annyi az aggódás, félelem, szorongás most mindenkiben, és közben azt hisszük, legalább a gyerekeinknek jó. Hogy ők örülnek, mert végre nem kell suliba menni. Hogy minden gyerek titkos álma valósult meg most egy pillanat alatt, és legalább értük nem kell aggódni.

De nem így van! A gyerekeink is érzik, hogy ez nem egy olyan bekamuzott "fáj a hasam, és akkor néhány napot lóghatok, meg a TZ-t is megúszom" szitu. Ők is aggódnak! Egyik napról a másikra, felkészülés nélkül vesztették el bizonytalan időre a megszokott és biztonságot adó kereteket.

Nem tudják, mi is történik valójában. Mennyire kell félni? Hogyan kell átalakítani a kialakult, megszokott rendszerüket? Oké, hogy digitális tanulás, de vajon abban hogyan kell majd helytállni? Ráadásul, azt sem tudja megmondani senki, hogy ez meddig tart. Vannak kérdések, de - most először - nincsenek válaszok.

Ráadásul elvesztették a barátokkal a személyes kapcsolatot. Az önállóságuk terepét. Mindezt egy kiszámíthatatlan, ismeretlen és kicsit mindenki számára félelmetes helyzetben. Ahol bezárják a boltokat, az emberek otthonról dolgoznak, egymástól egy méter távolságot tartanak, maszkkal takarják az arcukat, percenként kezet mosnak, vagy kézfertőtlenítenek. Ők pedig félnek és szoronganak. Pont úgy, mint a felnőttek.

Most nincs pszichológus, akihez fussunk. Nincs senki, aki bármit megtesz helyettünk/értünk. Csak ránk számíthatnak, és a tanárokra, akik tartják bennük a lelket.

Szóval, beszélgessünk velük, csináljuk együtt a dolgainkat, tegyük le a porszívót, kapcsoljuk ki a híreket, és vegyünk részt az életükben! Játsszunk velük a számítógépes játékaikkal, engedjük, hogy mutassanak nekünk valami újat, ami őket érdekli, és amiről mi eddig nem is tudtuk, hogy létezik...

Figyeljünk rájuk, szeressük őket! Most van rá időnk!

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.