Aki csak alkalmi partner keres, az menekül valami elől.

Bizony, manapság egyre többen állítják, hogy a szerelem, a párkeresés csak időpocsékolás. Sokan azt gondolják, hogy társra csupán azok az emberek vágynak, akik nem tudnak boldogok lenni egyedül. Szerintük az lenne az alapvetés, hogy csak magaddal törődj, magadra szenteld minden időd, csak magadra áldozd a pénzed és az energiád. Ne foglalkozz másokkal - és főleg ne az érzéseikkel. Ne bonyolódj bele semmi érzelmileg labilis viszonyba, nehogy lekerüljön a fókusz saját magadról.

Valóban ez lenne a boldog élet kulcsa?

Persze rengeteg ember erősíti az ellentábort is. Szerintük senki sem arra teremtetett, hogy egyedül tengődjön egész életében - és persze, érzed jól magad a bőrödben, ám az érzelmi stabilitás ennél jóval többet jelent. De vajon kinek van igaza? Egyáltalán, létezik olyan nézőpont, ami mindenkire igaz lehet?

Beteges donjuanizmus vagy egészséges egyedüllét?

Nem nagyon találkozni olyan emberrel, aki születése óta elhatárolódott volna a párkapcsolatoktól. Mert amíg az egyénnek egészséges a lelke, addig az nem is kérdés, hogy kapcsolódni valakihez jó dolog. Gondolj csak a gyerekekre: ők még nyitottak, pozitívak, a szívük tele szeretettel, és ezt meg akarják osztani másokkal is. Ám ahogy telnek-múlnak az évek, és egyre több trauma éri az illetőt, szép lassan kialakulhat a kapcsolatoktól való undorodás.

Ezt a mentalitást kiválóan kiszolgálja a Tinder és az ehhez hasonló instant ismerkedő appok, amelyek csak kevés esetben vezetnek tartós kapcsolathoz. Inkább arra hivatottak, hogy pillanatok alatt új ismeretségre tehess szert a téged övező 1 kilométeres körzetben - akivel megihatsz egy fröccsöt, vagy megoszthatod a hálószobád. Az ilyen viszonyok hamar véget érnek: mindenki megköszöni az estét, hazamegy, majd új "kapcsolat" után kutat. És persze lehet ezt úgy értelmezni, hogy ő aztán senkihez sem akar kötődni, de valójában pont ez a viselkedés árulja el, hogy mégiscsak igen.

Mert gondolj csak bele: akinek nincs szüksége párkapcsolatra, annak randi alkalmazások sem kellenek. Nem igényli, hogy mindig legyen vele valaki, akinek csillogtathatja a tudását, a szépségét, a tehetségét. Hiszen elméletileg ezeket ő pontosan tudja magáról, és olyan boldog ettől, hogy mások visszaigazolása már nem is szükséges. Az idejét arra áldozza, hogy fejlessze magát, utazzon és a barátaival legyen. Nem keresi a lehetőségeket a pasizásra/csajozásra, egyszerűen csak jól elvan úgy, ahogy van.

Na, ilyen emberből aztán tényleg kevés létezik! Persze, nem azt állítom, hogy mindenki kizárólag úgy lelheti meg a boldogságát, ha párt választ magának. Nyilván vannak olyanok, akiknek más értékek vannak középpontban. De azt azért fontos leszögezni, hogy azok a Don Juanok, akik minden héten más nővel mutatkoznak, nem ebbe a kategóriába tartoznak.

Magának sem vallja be, hogy menekül valami elől: a csalódástól való félelemtől, egy családi trauma maradványától stb. Az ennyire elhatárolódó viselkedés biztosan nem egészséges - és sajnos ebből csak úgy lehet kigyógyulni, ha keres egy segítő személyt, akinek feltárhatja a problémáit. Ezért, ha van olyan barátod/rokonod, akin ezeket a jeleket tapasztalod, segíts neki annyival, hogy megemlíted ezt az alternatívát! Valószínűleg először mélyen elutasítja majd - de talán a tudtodon kívül megkeres valakit, akivel nekiállhat önmaga meggyógyításának.

Varga Anita

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock