betegség Rancz Imola normális szégyen mentális betegség ítélkezés megítélés
Tegnap este láttam egy filmet, ami felvetett bennem több kérdést a mentális betegségekkel kapcsolatban. Mert engem is érint. Már az első filmkocka sokként ért. Téli tájban egy zöld, kétszárnyú vaskapu. Egy pszichiátria vaskapuja.

Azé a vidéki pszichiátriáé, ahol 5 éve 2 hónapig éltem. Nem véletlenül nem írom, hogy "töltöttem", hanem éltem. Mert egy hetet kórházban tölt az ember, 2 hónapot ott bent él. Furcsa volt viszontlátni a helyszínt, az ápolókat és az ápoltakat. Az első percekben erős késztetést éreztem, hogy kifussak a teremből, hogy ne nézzem végig, hogy ne szembesüljek az emlékeimmel egy rossz periódusomból. Mégis maradtam, és megérte.

A film után egy beszélgetés következett a rendezővel. Majd amikor a közönség kérdezett, akkor jött számomra az igazán nagy meglepetés. A legtöbb kérdés azt boncolgatta, rendben van-e az etikailag, hogy a dokumentumfilm egy mentálisan beteg lányt mutat be, akit később fel lehet majd ismerni. Úgy tűnt, a teremben csak nekem és az elsőfilmes rendezőnek volt rendben. Miért is?

Lassan 5 éve vagyok mentálisan beteg, egyfajta bipoláris depresszióval diagnosztizáltak. Kezelésekkel, gyógyszerekkel, de teljes életet élek. Mégis beteg vagyok, nem is testileg, hanem mentálisan, vagyis rajtam van a stigma. Ami stigma itthon, és stigma Londonban is, ahol a betegségem kezdődött. Akkor is az, ha megpróbálom nem annak megélni.

A bipoláris depresszió nevében is benne van, hogy általában két állapot váltja egymást. A sokak számára ismert depresszió és a hipomániás korszak, amit ahhoz hasonlíthatnék, mint mikor nagyon szerelmes az ember. Gyakran érezhető az indokolatlan boldogság, nagylelkűség, vásárlásmánia, megnőtt szexuális aktivitás. Ezek a korszakok hónapokig is elhúzódhatnak.
Forrás: Shutterstock

Én nyíltan beszélek a bipolaritásomról a munkahelyemen, a főnökömmel, akár az első Tinder-randin is. (Bevallom, az utóbbit néhányszor megbántam, mert lehet, hogy nem ezzel kellene kezdeni...) Kaptam a nyíltságomért hideget, meleget. Többek között azt, hogy miért beszélek róla, más sem beszél a daganatáról és arról, hogy hogyan gyógyult ki belőle.

Pedig szerintem nagyon is fontos. Mert érdekes, mert erőt lehet belőle meríteni, mert nem szégyen. A betegség - akár testi, akár lelki - nem lehet szégyen. Persze, főleg az elején nehéz róla beszélni. Nekem is az volt. Egy pszichózis után kemény belátni, miként fordul ellenem az agyam, hogyan merítkeztem meg a mélyben, és hogy az is én voltam. Nem könnyű. Nagyon rögös út. Mégis érdemes szembenézni vele.

A társadalomnak is érdemes lenne szembenézni azzal, hogy a mentális betegségek léteznek, és java részük tünetmentesíthető. Sajnos az én esetemben azt nem tudom mondani, hogy gyógyítható (ha párszor önkényesen el is hagytam a gyógyszereimet, megvolt ezeknek a böjtje). A lényeg, hogy igenis az ilyen témájú könyvek és filmek adják meg a kezdő lökést, hogy beinduljanak a párbeszédek.

Ne csak távolról nézzük a témát, hanem hús-vér emberek példáján keresztül, akik a társadalom általános "elvárásának" ellenére sem éreznek szégyent, hanem felvállalják a betegségük! Miért is kellene szégyellnünk magunkat? Nem értem. Tényleg nem. A cukorbetegség szégyen? Szeretném azt hinni, nem az.

Alapvetően tehát megdöbbentem. Megdöbbentem azon, hogy ma Magyarországon, és sok-sok helyen a világban, mennyire tabu téma a mentális betegség. Hiába próbálunk nyitottan hozzáállni, mégis sokan védeni akarják a "beteget". De mitől is? Sokan abból indulnak ki, hogy az ilyen betegek szégyellik magukat, és nem normálisak (már ha egyáltalán létezik olyan, hogy normális). Pedig mi is normálisak vagyunk, csak egy betegséggel élünk - mint annyi más ember, akinek krónikus betegsége van -, de teljes és társadalmi szempontból is normális életet.

Rancz Imola

A pánikbetegség tanított meg boldogan élnihttp://she.life.hu/herself/20180112-a-panikbetegseg-tanitott-meg-boldognak-lenni.html
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.