3 nő tragikus története: Bántalmazás, terhesség, menekülés...

Vivien nagyon csinos, 24 éves lányként csodás külsejével minden férfit megbabonázott, ám ennek ellenére sokkal inkább tűnik félénknek, mint férfifalónak.

Szexuálisan bántalmazott gyermekként olyan fájdalmakat cipelt, melyektől nem tudott csak úgy megszabadulni. Múltjának eseményei meghatározták majdani párválasztásait is, így akarata ellenére egy bántalmazó férfi mellett kötött ki. Kapcsolatát igyekezett megszakítani elnyomó társával, aki egy éjjel utánament egy szórakozóhelyre, és italába kábítószert kevert. Hogy mi történt vele ezután, azt talán mi is el tudjuk képzelni...

Terhes lett, és fájdalmas élményei miatt nem tett feljelentést: attól félt, hogy nem hisznek majd neki. Kénytelen volt abortuszra jelentkezni, ahol elképesztő lekezeléssel és megvetéssel beszéltek róla/vele. Abban az esetben, ha feljelentést tett volna, a terhesség ténye bűncselekmény elkövetése általi abortuszt kívánt volna. Ennek besorolása - és ilyen értelemben a vele kapcsolatos ügy kezelése is - más súlyozást kaphatott volna. Vivien végül túlesett a beavatkozáson szövődmények nélkül, és ettől fogva sikeres útra terelte életét.

Szinte mindannyiunkat kísérti a múlt...

A 30 éves Anita története sokban hasonlít az előzőhöz. Párkapcsolatban élt, sőt, gyermeket várt, de a várandósság csupán pár hétig tartott, mely a lány születésnapján ért tragikus véget. Ő a rendőrségen kötött ki, míg a társát a toxikológiára szállították. Utóbb derült ki, hogy a fiatalember cseppet sem készült a születésnapra, sokkal inkább drogot és alkoholt vett magához - amiről barátnője mit sem sejtett -, és végül a férfi erőszakos fellépése miatt a házban lévők hívtak rendőrt - megmentve a lányt a karmai közül.

Anita ekkor még egy nagyjából húszmilliós tartozás súlyát is cipelte, melyet az ő már meglévő ingatlanjára vettek fel a párjával annak reményében, hogy közös családi házra tesznek majd szert. Ügyvédi segítséggel különválasztotta magát a tulajdonnal járó kötelezettségektől, és egyedülálló nőként képzi magát. Kapcsolatát lezárta.

Tudat alatt pont azt keressük, amitől a józan ész menekül!

Timi szintén a tragédiák rabja volt. Közel 3 évig élt együtt egy férfival, akitől nem tudott szabadulni. A kapcsolat elején heves volt és elszánt, az első komolyabb baljós jeleknél el is hagyta a férfit, de az végül mindig vissza tudta édesgetni magát a küszöbön belülre.

Virágokkal bombázta, meglátogatta ebéddel a munkahelyén, szép dolgokat vásárolt neki. Aztán kezdődtek a gondok. Elszigetelés, kisajátítás, beszólások, megalázó megnyilvánulások - majd ciklikus ismétlődésben bántalmazás, megfélemlítés, tudatosan felépített jutalmazás-büntetés adagolása. Voltak igazán szép percek és pokolian fájó pillanatok. De aztán egyre kevesebb volt a pozitív, emlékezetes pillanat, helyét pedig valami nagyon durva, börtönre hasonlító állapot vette át.

Végül segítséget kért egy tehetősebb barátjától, és felkeresett egy külföldi klinikát, ahol gyógyszeres úton is lehetősége nyílt megszakítani a terhességet. A lány önként vállalta a kissé félelmetesnek és kockázatosnak tűnő kezelést, melynek részeként először a klinikán vett be egy gyógyszert, majd saját otthonában, "békés" körülmények között vetélt el a további négy gyógyszer hatására.

A nő megelégelte az egyre súlyosbodó fenyegetéseket és zsarolásokat, így két szervezettel is kapcsolatba lépett, valamint feljelentést tett és távoltartási végzést kért. Azóta már egyedül él, és szakemberrel kezelteti magát.

Mi a közös a három történetben?

Mindhárom nőnek bántalmazással és egyéb traumákkal teli gyermekkora volt, illetve alacsony önbecsülése és a nullával egyenlő mértékű családi támasza. Mindhárom nő életében szerencsétlen és fájdalmas emlékként él egy-egy gyermek elvesztése, és kemény döntések vagy szomorú történetek árán tanulták meg, hogy hol vannak a saját határaik - és mi az, ami mindezt a tragikus sorsot életre hívta bennük. Szerencsés fordulat, hogy mindhárman véget tudtak vetni a mérgező kapcsolódásaiknak, és életüket olyan irányba terelték, ahol a múltjuk csupán a szekrény alján marad elzárva, és sikeresebb, boldogabb sorsot szánnak már maguknak.

Te mit gondolsz erről?

A három nő életét nyomon követve, mindhárom esetben úgy tűnik, korábbi döntéseik és borzalmaik ellenére sikerrel vitték véghez terveiket. Sokan állítják, hogy az otthonról hozott traumáink egy életre megpecsételik a jövőnket - ez ellen pedig szinte semmit sem tehetünk, hiszen az ilyen mértékű sebeket nem lehet nyomtalanul begyógyítani. Ám ők mégis meg tudták változtatni eleve elrendelt sorsukat - és talán másokban is meglenne az ehhez szükséges erő, ha elhinnék maguknak, hogy létezik kiút.

Pázmándi Anikó

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock