Dörök Vanda: A rajzfilmfüggőség jelei - és amit tehetsz ellene!

Sajnos mi is belecsúsztunk az állandó kütyüzésbe, és a napi 1-2 óra mesenézés mindennapos gyakorlattá vált. Mese volt reggelizés közben, főzés közben, ha fontos dolgom volt, és még vacsora után is ez volt a program. Hiába igyekeztem csak kis adagokat engedélyezni, sok kicsi sokra megy alapon a gyerek teljesen rajzfilmfüggő lett.

Jóformán észrevétlenül alakult ki ez a helyzet, de be kellett látnom, kicsúszott az irányítás a kezeim közül. A fiam már enni sem volt hajlandó mese nélkül. És teljesen kiakadt, ha ki kellett kapcsolni a telefont. A viselkedése negatív irányba változott: nyugtalanabbá, idegesebbé, veszekedősebbé vált. Ekkor határoztam el, hogy ezen változtatnunk kell.

A mese elvonót azzal vezettem be, hogy világosan, de kedvesen tisztáztam vele, a nap melyik szakaszában hány mesét nézhet meg. A fiam pedig csak addig háborgott, amíg rá nem jött, a mesékért cserébe valami sokkal jobbat kap: aktív figyelmet. Közös szabad játékot, mesekönyv olvasást, rajzolgatást, foglalkoztató füzetezést, amiben teljes figyelmemmel veszek részt, nem csak tessék-lássék módon.

A példa szótlanul nevel - mondják.

Így hát, magamra nézve is új szabályokat léptettem életbe: én sem nyomkodom a kütyüket előtte. Mert milyen dolog lenne már, ha bort innék és vizet prédikálnék, nem igaz? És láss csodát, egy-két hisztit leszámítva, a gyerekem gond nélkül elfogadta az új helyzetet. Megszerette a mese nélküli életét, és simán betartja az új szabályokat. Sőt, ha valaki mégis a telefonnal babrál, ránk szól: hogy "Tedd le már azt a buta telefont!" És milyen igaza van! Ekkor értettem meg, hogy igazából azért kábulta folyton a kütyüket, mert unatkozott. És amint megkapta azt a minőségi időt, amire vágyott, már le sem tojta a meséket.

A kicsik még nem tesznek éles különbséget a mese és a valóság között, ahogy mi, felnőttek. Biztos te is tapasztaltad, hogy a gyerek sokszor úgy reagál a hétköznapi szituációkra, ahogy azt egy-egy mesehőstől látta. Most nem a horror sztorikra gondolok, amikor azt hiszik, tudnak repülni - ezek extrém példák. De egy hangyafasznyit agresszívebb mese a kelleténél (ami neked a sok akciófilm után el sem éri az ingerküszöbödet) neki viselkedésbeli torzulásokat okozhat. Pl: tehetetlen dühében hozzád vág egy játékot - konfliktusmegoldásként. És miért ne tenné, ha a kedvenc mesehőse is megteszi ezt?

Ami viszont komolyabb gond, hogy mesenézés közben az agynak egészen más területei dolgoznak, mint mesehallgatás közben. A mese kimondhatatlanul fontos, de az még fontosabb, hogy a saját fantáziájára támaszkodva képzelje el, amit hall. Később ez a "belső képfolyam" lesz az alapja az értő olvasásnak és a szövegértelmezésnek. Ezen skillek nélkül nem fog boldogulni az iskolában.

Az se véletlen ám, hogy a sokat kütyüző kicsik magatartás problémákkal küzdenek: agresszívebbek és idegesebbek. Méghozzá azért, mert a gyerek a szabad játék során kvázi "kijátssza" magából a feszültséget. Ennek hiányában a napi élmények és apróbb stresszhelyzetek feldolgozatlanul maradnak benne, amitől nem tud megszabadulni (hisz folyton mesézik), és agresszióval próbál meg túladni rajta. Összegezve tehát vigyázzunk a gyerekeinkre, és "Tedd le már azt a buta telefont!"

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock