Ne másra mutogass, amiért elcseszted az életed!

Sok esetben nemcsak a külvilágnak, hanem magunknak is azt a magyarázatot adjuk a dolgokra - szinte gondolkodás nélkül, csípőből -, hogy "mert így láttam anyámtól/apámtól". De jellemzően akkor is kiszalad a szánkon ez a mondat, ha úgy érezzük, hogy sarokba vagyunk szorítva, és nem tudunk éppen mást mondani. Ez bizonyos szempontból teljesen természetes dolog. Sőt, innen indul el mindenki - vagy hamarosan ide lyukad ki -, aki elkezd foglalkozni önismereti kérdésekkel, és ez így is van rendjén.

Szüleink döntései sokrétűen befolyásolják az életünket. Gyermekkorunkban erősebben, majd ahogy szépen lassan felnőtté válunk, elvileg egyre kevésbé - vagy talán úgy mondanám, hogy egészen más minőségben. A felnőtté válás egyik alappillére, hogy megtanulunk felelősséget vállalni döntéseinkért, tetteinkért, sikereinkért és kudarcainkért. És ugyan még sokszor felbukkan a "mert így láttam a szüleimtől..." magyarázat, de ez akkor jó, ha a felismerésből származó tanulságot a jó irányba hasznosítjuk.

A külvilág hibáztatása sokkal egyszerűbb, mint magunkban keresni a hibát és nekiállni a kiküszöbölésének. Ahogy már mondtam, ez kiindulópontnak tökéletes. De aki még évek múltán is itt tart, az vegye már észre, hogy a startpisztoly réges-régen eldördült, csak ő elfelejtett elindulni! A mezőny már a kanyarból sem látszik, ő meg még mindig teátrális mozdulatokkal bemelegít a startvonal mögött.

Válási és párkapcsolati mediátorként munkám során azt tapasztalom, hogy az emberek - férfiak és nők egyaránt - akaratlanul is beleviszik a kapcsolataikba ezeket a nem tudatos, de annál mélyebben beégett mintákat. És ez a hiba nem csak a fiatal párokra jellemző. Az, aki felnőttként a sokadik párkapcsolatánál tart, annak igen sürgető lenne - többek között - ennek a területnek a tisztázása.

Az, hogy felmenőink ott és abban a helyzetben miért döntöttek úgy, az ő életük kérdése. A bölcsességünket - hogy kinek mit, mikor és hogyan kellett volna tennie - inkább a saját életünkben kamatoztassuk! Bizonyos szintig lehet agyalni a szüleink miértjein. De ha emiatt elodázzuk azt, hogy a saját lábunkra álljunk és felvállaljuk a felelősséget a kialakult helyzetért, akkor bizony a szüleinkre kenjük a sarat. Ahelyett, hogy kezünkbe vennénk az irányítást és megtennénk a szükséges lépéseket a megoldás felé.

dr. Szilvássy Rita

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock