20 évesen alkoholista voltam - szégyellnem kéne?

Semmilyen függőséget nem szabad eltitkolni, amit sikerült leküzdeni. Nem kell szégyenkezni miatta. Mindenkinek vannak hullámvölgyek az életében. Fel kell vállalni, különben örök teher marad.
Akkoriban semmi sem úgy alakult, ahogy terveztem.

Romokban hevert az életem, bevallom. Túlzásba vittem a bulizást, ami együtt járt a rengeteg piálással. Minden hétvégén házibuli, koncert vagy csak sima haveri összeröffenés. A végeredmény mégis mindig ugyanaz volt. Totális K.O. Ha ittam, nem foglalkoztam azzal, hogy gyakorlatilag egyedül vagyok minden gondommal. Nem éreztem azt a nyomasztó terhet, ami józanul mindig nyomta a mellkasomat. Persze miután reggel felébredtem és tiszta fejjel agyalni kezdtem, kezdődött minden elölről.

Ezért hát előfordult, hogy hétköznap is iszogattam a magam csendességében. Ahogy telt az idő, egyre többet és egyre gyakrabban. Elindultam a lejtőn, és nem is akartam megállni. Jó volt úgy. Jó volt elfeledni mindent. Jó volt falat húzni a problémák és közém. Közben persze álmodoztam, és egy olyan világban éltem, ami egyáltalán nem létezett. Lassan megszokottá vált, hogy nonstop be vagyok rúgva.

Aztán reggel, mikor felébredtem, éreztem, hogy valami nem oké. Belenéztem a tükörbe, és sírva fakadtam. Álltam a fürdőben az összezúzott arcomat bámulva, és közben bőgtem. Hosszú-hosszú percekig csak bőgtem. Kiadtam mindent, ami bennem volt. Az összes stresszt, feszültséget, kétségbeesést és bizonytalanságot. Ott, azokban a percekben értem el arra a pontra, ahol megértettem: ha nem változtatok, nem lesz visszaút, és ez a mocskos dolog örökre elnyel.

Azóta nem iszom. Nehéz volt, de büszke vagyok arra, hogy önszántamból képes voltam felismerni és végül orvosolni ezt a helyzetet. Felhagytam az eszeveszett bulikkal. Nem mondom, hogy azóta nem szórakoztam, mert az hazugság lenne, de mindig igyekszem figyelni arra, hogy hol a határ. Nyilván sokszor nekem szegezik a kérdést, hogy miért nem iszom, amikor olyan alkalom van. Azzal szoktam viccelődni, hogy én már megittam, amit kellett...

Életem egyik legkomorabb időszaka volt, de túléltem. Felálltam, és a helyes utat választottam. Tudom, hogy sokan jártok vagy jártatok hasonló cipőben, legyen szó bármilyen függőségről. Ne szégyelljétek! Hősök vagytok mind. Legyetek büszkék arra, hogy erősebbek voltatok és legyőztétek azt, ami tönkre akart tenni benneteket! És ha visszagondoltok azokra az időkre, jusson eszetekbe, hogy amikor valóban szükség volt rá, helyes döntést hoztatok!

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock