Véresszájú versenymamik és a terheléstől szorongó gyerekeik...

Felnőtté válva pedig versengünk a munkahelyünkön és a magánéletünk számos területén is - például szülőként a többi szülővel. Van, aki jobban és van, aki kevésbé: de vajon valóban belénk van kódolva a versenyre való késztetés, vagy pont a szüleink kódolják belénk?

Az anyukák közötti versengés már a gyermek születését követően megkezdődik - ott helyben, a kórházban. Először a száraz adatokkal: hány kilóval, hány centivel született a gyerek, hány per hányas Apgarral? Milyen hamar indul be az anyatej, mennyit alszik az újszülött éjszaka? Mennyi haja van, milyen a bőre, mennyire szép a fejformája? Mindeközben a látogatók nagy része semmiféle különbséget nem lát. Ha egyik nap kitolnánk mutatóba a saját gyermekünket, másnap pedig a szobatársunkét, nagy eséllyel észre sem vennék a cserét.

A második közösségi állomás a gyerekorvosi rendelő. Várakozás közben megtudhatjuk, hogy mennyi mindent kellene már tudnia a csemeténknek. Arról is felvilágosítanak minket, hogy mikor milyen kiegészítő táplálék következzen, milyen mese és játékok fejlesztik leginkább azt a drága gyermeket.

Ezután a játszótéren megtudhatjuk, hogy a totyogónak már régen járnia, biliznie kellene és kerek mondatokban beszélni - sőt, a cumi is tök égő, ideje lenne elhagyni. A homokozóban is kemény verseny folyik, melyik gyerek mennyire jól szocializált, hogyan viszonyul a társaihoz, mennyire készséges a homokozólapát megosztását illetően, illetve megeszi-e még az elkészült homokpogácsákat.

A bölcsire is alaposan fel kell készíteni, az nem úgy van, hogy csak beadjuk, ha eljött az idő. Még csak kétszer aludt a nagyinál? - csóválják a fejüket a versengő anyukák. Nem lesz ez így jó, szorong majd a bölcsiben, kell az edzés, menjen csak minden hétvégén hol az egyik, hol a másik nagyszülőhöz.

És az oviban már jön a mélyvíz!

Nem járatod különórákra? Hogyan készüljön így fel a legjobb sulira, hát nem fogják felvenni, te eszetlen! Logopédiára akkor is járjon, ha nincs beszédhibája, kell a beszédfejlődés! Az angol nyelvoktatás már szinte alapkövetelmény az oviban - plusz még egy különóra, lehetőleg valami testmozgás. Hittanra is menjen, legyen már fogalma a Bibliáról! Ha van úszás, azt ki ne hagyd! Minél több tudást szed össze kicsi korában, annál jobbak az esélyei!

Jön a suli. Itt már nem kakival gurigázik az anyuka, a döntéseinek komoly tétje van! Nemcsak a suli nem mindegy, de a tanárok sem! Meg az osztálylétszám. Na, és a különórák? Drámajátékra szeretne menni a lurkó? Hát megőrültél? Azzal sosem fog érmet szerezni! Szertorna, kosárladba, foci, gimnasztika! Tanulószoba délután háromig, és ha azt mondja a tanár, hogy csak hétvégén kell hazavinni a könyveket, ne hidd el neki! Bullshit!

És ezután mi következik?

Általában az, hogy a gyermek kamasszá érik, öntudatra ébred, és maga dönti el, hogy kitör-e a szülői nyomás alól, a versenyistállóból. Bár jól jöhetnek a jótanácsok, de érdemes azok között szelektálni és a saját gyerekünk igényeit szem előtt tartva döntéseket hozni. Hiszen a gyereknevelés nem verseny, nem jár érte díj, és talán ha lenne is ilyen versenyszám, az biztosan nem a gyerekek érdekeit szolgálná.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock