Megjártam a börtönt, de ettől még jó ember vagyok!

Bűnözők. Rossz emberek. Iskolázatlan kívülállók, akik nem tudnak beilleszkedni a társadalomba. Pedig legelőször azt tanultam meg bent, hogy bármelyikünk követhet el hibát: akkor is, ha nem velejéig gonosz ember. Míg olyan is van, hogy valaki meg igazi gonoszságot tesz, de az mégsem törvénybe ütköző. Csendes lelki terrorban neveli a gyerekét, megalázza a beosztottjait, vagy keresztbe tesz a volt párjának, hogy ne láthassa a saját gyerekeit.

Néha sajnos egy meggondolatlan cselekedet, butaság vagy rossz társaság is elég, hogy zárkában találd magad jó pár hónapra vagy évre. Állítólag minden tizedik család belekóstol az élménybe azáltal, hogy valamelyik szerette vagy rokona hűvösre kerül.

Megtanultam, hogy az emberek ott is sokfélék. Az elején valahogy úgy képzeltem, hogy csak ostoba nehézfiúkkal leszek körülvéve, akik majd agyba-főbe vernek, pont, mint a filmekben. A valóságban viszont az analfabéták - vagy akik nyolc általánost sem végeztek - körülbelül a bentlakók egytizedét teszik ki. És verekedni sem szeret senki igazán. Egy zárkán belül mindenféle ember megtalálható. A többdiplomás számítógépzseni, aki amfetaminnal tuningolta az agyát, hogy többet tudjon dolgozni.

A nagymamákat kipécéző rabló, akinek heten magyarázzuk, mégsem érti, hogy a cselekedete miért elítélendő. A középkorú férfi, akinek megszűnt a cége, és végső kétségbeesésében betört valahová, hogy ki tudja fizetni a gyerektartást - mert anélkül eltiltották volna a kislányától. Vagy az a nagydarab srác, aki csak a barátnőjét akarta megvédeni, de a támadó olyan szerencsétlenül esett el az ütésétől, hogy nem kelt fel többé...

A bátyám volt katona, és a fegyelmet, a korán kelést, a pontosságot ugyanúgy megtanulta, mint én most. Sosem hittem volna, hogy egyszer még ébresztő előtt kelek majd hajnalban, önként, csak azért, hogy több időm legyen reggel felkészülni a napra.

Megtanultam dolgozni - de úgy igazán. Szar munkát, szar pénzért. Amikor szabad voltam, kedvemre válogathattam a munkák között, mint bármelyik fiatal munkakezdő. Ha nem tetszett, kerestem egy másikat. Amit amúgy tök jó, hogy megtehet az ember addig, amíg nincs tétje, mert nem a gyerekeit kell eltartania. Ennek viszont sokkal több haszna volt. Most már teljesen más szemmel nézem az állásajánlatokat is, mint régen.

Megtanultam, hogy akármennyire is helytelen bűncselekményt elkövetni, nem mindenkire lehet rámondani, hogy velejéig romlott, gonosz ember. Ott bent két részre oszlik a társadalom. Ha a gyengébbet bántottad, nőket, gyerekeket, időseket, akkor megvetnek. Ha veled egy súlycsoporttal kezdtél, és rosszul sült el, mert okoztál egy "nyolc napon túl gyógyulót", az bent is ugyanúgy más, mint odakinn.

Volt, akinek semmije sem volt, és szégyenkezett, mert nem tudta meghálálni, hogy felolvastam neki a családjától érkezett levelet... Megannyi különböző emberi sors. Az első bűntényesek és a visszaesők között olyan fele-fele az arány, szóval, van rá esély, hogy az ember felelősséget vállaljon a tetteiért és tanuljon a hibáiból.

Tisztában vagyok vele, hogy a társadalom által megbélyegzett lettem, hogy nem vállalhatok majd el akármilyen munkát, amit szeretnék. Ám azért bízom benne, hogy ha megbűnhődtem, akkor rólam is lekerül a megbélyegzés láthatatlan nyoma, és tiszta lappal kezdhetem el a felnőtt életemet.

Mátrai Szabolcs

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock