Férfivélemény: A gyermekvállalás nem menti meg a házasságodat!

Persze nem ők maguk, hanem mindaz a feszültség, amit a jelenlétük generál egy olyan kapcsolatban, ami addigra már egyébként is instabil alapokon áll. Ha pedig nem, talán éppen ilyenkor jelennek meg az első repedések. Most azokról lesz szó, akik nem adják fel - akik továbbmennek a közösen megkezdett úton.

Pedig ilyen esetekben nem teszünk mást, mint újabb áldozatot helyezünk a boldogság képzeletbeli oltárára. Immáron a gyerekek fognak bűnhődni a szüleik hibáiért. Hiszen idővel rájövünk, hogy ők sem oldanak meg semmit. Semmi olyat, ami eddig is rosszul működött. Ellenben behoznak a képletbe egy csomó ismeretlen változót. Érkezésük egy sor olyan előre nem látható problémát jelent az életünkben, amivel nehéz megbirkózni - de nem lehetetlen...

Szokás mondani, hogy a gyerekekkel együtt nőnek a problémák. Ez nem teljesen igaz. Mondjuk úgy, hogy minden szakaszban eltérő problémákkal kell szembesülnünk. Nem feltétlenül nehezebbek, de mások. Attól függ, kinek hol és mikor mutatkoznak meg a "gyengeségei". Van, aki a gyereksírással nem tud mit kezdeni, és kikészül tőle. Mások a dackorszakot élik túl nehezen, míg vannak, akiknek a kamaszokkal gyűlik meg a baja.

Valljuk be, vannak időszakok, amikor belefáradunk. Amikor úgy adjuk át a stafétabotot a párunknak, hogy nem kérdezzük meg, bírni fogja-e. Ez teljesen normális, elvégre mindnyájunknak vannak holtpontjai. A kérdés az, hogy eljön-e az idő, amikor ismét mi vesszük át a terhet, vagy végérvényesen a másiknál hagyjuk - akkor is, amikor már ő sem bírja.

A csecsemő- és kisgyermekkoron túljutva úgy érezhetjük, mintha minden egyszerűbb lenne. A gyerek kezelhetővé válik, jól elvan magában is. Csakhogy a telefon bökdösése és az állandó tévénézés a szülő nemtörődömségét jelzi. A párok között pedig ilyenkor ismét felüthetik a fejüket az eltérő értékrendek, a nevelésben tanúsított hozzáállásuk, valamint az abba fektetett energia mértékéből adódó viták. Főleg akkor, ha markánsak az ez irányú különbségek kettejük között. Ha nem figyelünk, könnyen megesik, hogy szakítás, válás lesz belőle.

Annakidején, még az egyházi jegyesoktatáson hangzott el az alábbi igazság: "Fel kell állítanunk egy sorrendet a családon belül. Az első a házastárs, őt követik a gyerekek, és csak utánuk jönnek a nagyszülők." Akkor butaságnak tűntek ezek a szavak. Mert az még érthető, hogy a nagyszülők állnak a sor végén, hiszen ők már elvégezték a maguk feladatát.

Ez nem lízing. A gyerekkölcsön lejár - de ahhoz, hogy ezt megértsük, bölcsességre és élettapasztalatra van szükség, annak pedig sokszor csak később, a múló évek során leszünk a birtokában. Amikor ismét "csak" a párunk marad nekünk. Az az ember, akit választottunk, és akit meg szeretnénk magunk mellett őrizni egy életen át.

Trux Béla

Nyitókép: Shutterstock