Női testépítés és az önismeret

"Túl izmos, túl férfias, mire jó ez?" - teszik fel sokan a kérdést a konditermek amazonjainak. Hát például önismeretet fejleszt, és magabiztosságot ad. Legalábbis Stenge Melinda, korábbi amatőr fitness bikini versenyző szerint.

Azt gondolnánk, hogy egy testépítő csaj csak elvetemült fittness mániás lehet, aki a fél életét az edzőteremben tölti - és már teljesen elszakadt valóságtól. De Melinda egyáltalán nem illik bele a képbe: sokáig még a legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy valaha tűsarkút és bikinit fog párosítani a színpadon pózolva. Túl volt a harmincon, amikor elkezdte személyi edző segítségével formálni a testét. A tudatos munkának pedig hamar meglett az eredménye.

"Javult a közérzetem, sőt kifejezetten úgy éreztem, hogy szárnyakat kaptam. Szépen formálódtam, bár előtte sem küzdöttem súlyfelesleggel, de sokkal tónusosabb lett az alakom. És hát azért ez harminc felett kinek ne adna lendületet?!" - meséli nevetve. "Szóval úgy döntöttem, hogy belekóstolok egy számomra lenyűgöző, de kihívásokkal teli világba. De versenyezni már nem szeretnék. Azt nem merem mondani, hogy soha, de egyelőre biztosan nem. Voltaképpen én megkaptam azt, amit vártam tőle: önismeretet." Na, ez volt az a kijelentés, amin igazán meglepődtem.

Igazán kíváncsivá tett, hogy hogyan lett ebből önismeret? Miért nem elégedett meg Melinda a szép, tónusos izomzattal? Miért kellett versenydiéta és heti 10-12 edzés?

„Fél évig versenyeztem, és ezáltal sokkal mélyebbre tudtam ásni magamban, mint valaha. Olyan dolgokra voltam képes, amin magam is meglepődtem. Azt addig is tudtam, hogy tudok küzdeni, de azt nem, hogy ennyire. Főleg, hogy úgymond ezt én csináltam magamnak. Ergo senki nem kényszerített rá. Persze bőségesen volt benne lemondás is, de csak ritkán éltem meg annak. Mondjuk azért, amikor este 11-kor még 1,5 literes palackot szorongattam, hogy bevigyem az előírt tápanyag mennyiséget, akkor azért nem ért fülig a szám. Visszagondolva azonban szuper érzés, hogy el tudtam indulni reggelente éhgyomorra lenyomni egy kezdetben 35 perces, majd 60 percesre kitolt kardiót, és pluszban heti négyszer még egy 2-2,5 órás erősítést. Mindemellett percre pontosan étkeztem, gondosan kiporciózott adagokat ettem. És közben még a kétkedőkkel is harcolnom kellett, akik végig nehezítették a dolgomat... De megcsináltam. Ez azért büszkeséggel tölt el."

Számomra még egy hangyányit kétséges ez az önismeret rész, de amikor elárulja, hogy a hobbiból lassan főállás lesz, akkor megértem, hogy miről is beszélt.

„A szívem, avagy a lényem egy olyan területét tárta fel, ami jó mélyre volt taszítva. Az még rendben, hogy képes vagyok küzdeni, ha muszáj, de hogy zokszó nélkül, önként megeszem a legízetlenebb kajákat, lenyomok napi két edzést, órára pontosan étkezem, és mindez még erőt is ad, na, az engem is meglepett. Amúgy maga a színpadi szereplés sokáig riasztott. Egyszerűen nem az én műfajom. Röhej, de számomra ez volt az egyik legnehezebb feladat. Ez az út formál és tudatosabbá tesz minden területen. Tudjuk, mint minden élsport, ez is rendkívül megterheli a szervezetet, de ha valaki nagyon szeretné megélni, megtapasztalni, akkor bátran vágjon bele! A határok csupán fejben léteznek! Merni kell nagyot álmodni, kilépni a komfortzónából!"

Nyitókép: iStockphoto