Anya a kórházban - Leukémia 4. rész

A mi gyermekünk leukémiával került kórházba, ami a fenti eseteknél komolyabb történet, és nem is olyan hamar szabadul az ember. A betegség kezdetén - amikor a túlélési esélyekről beszélgettünk - az orvos egyik legemlékezetesebb mondata így hangzott:

Ha van betegség, ami komoly hospitalizációt okozhat gyerekeknél, az a leukémia. Meg amúgy minden huzamosabb ideig tartó kórházi kezelést igénylő betegség.

Persze, hogy az elég-jó-anya mindent megtesz, hogy ott legyen a gyermekével! És hát minden anya elég jó igyekszik lenni. Az első pár napban aztán kiderül, hogy a legelszántabb anya is hamar kimerül abban a stresszhelyzetben, amit egy ilyen súlyos betegség hoz. Be kell osztani az erőt, ha hosszú távon helyt akarunk állni!

A kórházi életben pedig szigorú szabályok vannak, pont a gyermekek érdekében. Egy elkülönítőben a szülőnek nem lehet például ugyanazt a mosdót/zuhanyzót használni, amit a beteg gyermek számára naponta többször sterilizálnak. A folyosó végén lévő mosdót használhatja. Kivéve, ha a gyerek körül gyakorlatilag folyamatos a tennivaló: evés, hányás, sterilizálás, pisimérés, hasmenés, mesélés, fájdalomcsillapítás, kezelés, gyógytorna, láz, szuri... Ilyenkor elmarad a mosdó, vagy elhúzódik.

Természetesen a kórházban is van zuhanyzásra lehetőség, de az még csak nem is a folyosó, hanem az épület másik végén - amihez persze el kell kérni a kulcsot a portán. Na, ez a fél órás művelet az, amire nem egyszerű megtalálni a legmegfelelőbb pillanatot, ha az ember gyermeke kritikus helyzetben éli napjait a kórházban.

Természetesen ez is megoldódik minden nap. S ha már jobban van a gyermek, és kikerülhet az elkülönítőből, akkor a kórteremben mindig van "a másik család", akikkel kialakul egy olyan kapcsolat, hogyha valakinek el kell mennie akár boltba, akár mosdóba, a gyerek nem érzi magát egyedül...

Mégis, anya a kórházban pont ugyanolyan létfontosságú kellék, mint otthon. Jó, ha közel van, mikor baj van. Viszont az anya a kórházban is olyan sokféle, mint a civil életben.

• Van, aki ANYA és kész - azaz gondoskodik, etet, vigasztal, ápol, ha hazajut, mos, főz, takarít, aztán a kórházban újra jelen van, és gondoskodik, szeret. Félreértés ne essék: ez tökéletesen kitölti a nap 24 óráját!
• De van anya, aki mellette dolgozik, mert dolgoznia kell. Mondjuk, vállalkozó - és ebből él a család. Azaz beköltözik a laptopjával a kórházba, gondoskodik, etet, vigasztal, ápol, ha hazajut, mos, főz, takarít, és a gyermek mellett a kórházban az üresjáratokban (amit különös ügyességgel talál meg) bizony folytatja a munkáját, hogy megmaradjanak az ügyfelek.
• És van anya, akinek nem ilyen rugalmas a munkája, és nem tudja másképp megoldani, nincs segítsége, elvált. Napközben dolgozik, majd munka után jön látogatni a kórházba, vigasztalni, ígérni. Majd izgulni, hogy ha nem sikerül akkor odaérni, amikor a gyermek szerette volna, mennyire lesz szomorú az ő kicsinye...
• Aztán van anya, aki babát vár, és akkor lesz leukémiás a két éves gyermeke. Ő is gondoskodik az egyre növekvő pocakkal és reménykedik, hogy megszületik a pontos diagnózis és a hatásos kezelés. Aztán megszül, s pár nap múlva jön vissza a kórházba gondozni a kicsit, szoptatva a még kisebbet. Ők együtt lehetnek hárman. S ez mind az utóbbi pár évtizedben vált lehetővé a kórházakban.

Igen, az anya mindegyik helyzetben kulcsfontosságú szereplő, a jelenléte dönthet élet vagy halál fölött. Mert orvosból mindig van másik, gyógyszer is ezerféle van, a nővérek is jönnek-mennek. De anya csak egy van.

Nyitókép: iStockphoto