Mauritániában szégyen a soványság - ahhoz, hogy egy lány férjhez mehessen, jól meg kell híznia

A leblouh nevű kényszeretető tradíció már 5 éves korban kezdődik, amikor is a kislányokat nevetségesen nagy mennyiségű ételek elfogyasztására kényszerítik. Ennek az a célja, hogy felkészítsék őket a korai házasságra. Ebben a kultúrában a férfiak úgy vélik, hogy egy sovány lány nem túl szórakoztató az ágyban, ellenben egy méretesebb lánnyal élvezetes a szexualitás.

Közvetlenül az esős évszak után, amikor rengeteg étel van, és a gyerekek iskolai szabadságon vannak, az ötéves kislányokat elviszik otthonukból, és hízótáborba küldik őket. Ott egész nap erőszakkal táplálják őket a hagyományért felelős nők - nagymamák, nagynénik és más idősebb rokonok. Két kiló kölest kevernek össze vajjal és körülbelül 20 liter tevetejjel, - ez egy ötéves kislány jellemző napi adagja. Talán nem meglepő, hogy sok gyermeknek nehezére esik ennyi ételt befalni, de hiába sírnak vagy tiltakoznak, nincs menekvés. Addig kínozzák őket, amíg magukba erőszakolják az ételt.

Ez a hagyomány már azért is nagyon aggasztó, mivel a gyerekek általában napi 16 000 kalória elfogyasztására kényszerülnek. Emiatt állandóan felpuffadnak és végül elhíznak - idősebbnek látszanak a tényleges életkoruknál, ezért hamarabb férjhez is adják őket. Továbbá, mivel ebben a kultúrában a nőktől elvárják, hogy egész nap csak otthon üljenek, étkezzenek és elhízzanak, így az átlagos mauritániai nő ritkán szólal meg, nincs helye a politikában vagy akár a közösség ügyeiben. A házasság után is próbálják megőrizni alakjukat, általában hormon- és étvágygerjesztő tabletták segítségével.

A történészek szerint a hagyomány a gyarmatosítás előtti időkre nyúlik vissza. Ekkor terjedt el az a hiedelem, hogy minél gazdagabb egy férfi, annál kevesebb munkát végez a felesége. Csak annyit vártak tőle, hogy egész nap a sátrában üljön, miközben rabszolgái minden igényt kielégítenek - beleértve a házimunkát is. Mauritánia nomádjai szerint nagy tiszteletben kell tartani egy férfit, akinek felesége munkanélküli - egész nap otthon ül, eszik és hízik. Ebben a kultúrában a narancsbőr, a striák és az úszógumi mind szexepilnek számít.

Bár sok középosztálybeli mauritániai ember azt állítja, hogy a Leblouh-gyakorlatot már megszüntették, és az emberek most már megfelelnek a nyugati világ szépségideáljainak, ez sok esetben nem felel meg a valóságnak. A hagyomány még mindig nem kopott ki, sok mauritániai nő étvágygerjesztő gyógyszerek, valamint állati hormonok illegális vásárlásához és eladásához folyamodik annak érdekében, hogy gyarapodjon a súlya. A nők halálozási aránya is növekszik az országban, mivel a nomád hagyományok sikeres felszámolására irányuló minden erőfeszítés kudarcot vallott. Sőt, a férfiak többsége továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy elhízott nőt vegyen feleségül.

Érdekes, hogy amíg a világ nagy részén nők millió azzal gyötrik magukat, hogy vékonyak legyenek, addig még vannak olyan helyek a Földön, ahol mindent elkövetnek a súlygyarapodást. Egyébként nem Mauritánia az egyetlen ilyen ország. Nigériában például a menyasszonyokat pár héttel házasságuk előtt egy szobában tartják és őket is bőségesen táplálják, hogy magukra szedjenek pár kilót. Ebben a kultúrában is úgy vélik, hogy egy teltebb nő szexuálisan vonzóbb, mint egy sovány.

Nyitókép: Shutterstock