Raffaello: Abba halt bele, hogy imádta a nőket?

Egy "rettegett" megbízó meghívása

Nemsokára találkozik a világ legbefolyásosabb emberével, II. Gyula pápával. A "rettegett" pápával, aki háborúkat vezet és -, ha az érdeke úgy kívánja - megölni sem rest az ellenlábasait. A fiatal festő nem kisebb személyiségnek köszönheti a meghívást, mint egy távoli rokonnak, Bramanténak, aki a Szent Péter bazilika építésének irányítója. Az előző templomot Gyula pápa lebontatta, és a helyére a világ leglátványosabb épületét terveztette meg, ami a hatalmát, műveltségét és választékos ízlését hivatott demonstrálni.

A egyházfő építészét kérte meg, hogy segítsen neki megtalálni a legjobb festőket, akikre a nagyratörő terveihez szüksége van. Nagy munkára készült, minden helyiséget felújíttatott és a falakat festményekkel dekoráltatta, még a magánlakosztályában is. Erre a feladatra ajánlotta be Bramante Raffaellót. Meg volt róla győződve, hogy fiatal rokonának jobb lehetősége nem is adódhatna arra, hogy bebizonyítsa kiemelkedő tehetségét. A pápa kérette a művészt, és a pápákat nem illik megvárakoztatni.

Siker és vakmerőség...

Raffaello otthagyott Firenzében csapot-papot, és azonnal Rómába érkezett. Bramante először az építkezésre vitte a fiatalembert. Majd a Vatikánba, ahol bemutatta a "rettegett" pápának, aki nem is látszott olyan rettenetesnek, mint a híre volt. Amikor a festő megnézte a lakosztály négy egymásba nyíló termét, úgy vélte, hogy itt már nem sok munka jut neki. Hiszen minden falat freskók díszítettek, az utolsó szabad felületeken pedig egy tucat művész dolgozott, többek között nagyra tisztelt mestere, Perugino is.

Több hónapig tartott, mire elkészült az Athéni iskola című mű. Az ókori Görögország leghíresebb tudósainak és művészeinek csoportja látható rajta, ahol hálája jeléül Bramantét is megörökítette.

A művész izgatottan, lélegzet-visszafojtva várta, mit szól hozzá megbízója. Tisztelettel engedte be a terembe az egyházfőt, akinek elállt a szava az elragadtatástól. Azonnal elrendelte, hogy az elkészült freskókat távolítsák el a falakról, és kiadta a parancsot, hogy mind a négy termet csakis és kizárólag a "fiú" festheti meg.Raffaello végtelenül boldog volt, mégis egy vakmerő feltételt szabott: mestere, Perugino elkészült művének maradnia kell!

A népszerűség ára

Amit a művész az elkövetkező kilenc év alatt a falakra festett, olyan megkapóan szép lett, hogy egész Róma erről beszélt. Raffaello az általános érdeklődés középpontjába került, ennek ellenére nem voltak sztár allűrjei. Kivéve azt a tényt, hogy féktelenül bolondult a nőkért. Sosem házasodott meg, ám a kortársak szerint szívesen és gyakran váltogatta a barátnőit.

Ez igazán Raffaello ízlésének megfelelő motívum volt. Így számtalan Mária festményt alkotott, és mindegyiket teljesen egyedi bensőségességgel ábrázolta. Az anya arca tele van szeretettel, kiegyensúlyozott boldogsággal. Az embereket lenyűgözték a művei.

II. Gyula már nem élte meg a Stanzák elkészültét. Az utód X. Leo lett (Giovanni de Medici), aki Raffaellót ugyanannyira tisztelte, mint elődje. Amikor Bramante egy évvel később meghalt, az új pápa a 31 éves fiatal festőre bízta a dóm építésének felügyeletét, ami rendkívüli elismerés és teljesen új kihívás volt számára.

A festő egy furcsa, állandóan visszatérő lázban halt meg, 37 évesen. A legenda szerint a feslett életmódjával járó nemi betegség vitte el ilyen fiatalon. Egy igen fura mondás kering ötszáz éve a köztudatban: ha valaki szerelmeskedés közben boldogan hal meg, azt mondják róla, úgy halt meg, mint Raffaello.

Mindenesetre rövid élete alatt a reneszánsz legnagyobbjai közé emelkedett. A művészként rendkívüli tehetséggel megáldott, és emberként is megnyerő festő népszerűsége máig töretlen.

Nyitókép: Shutterstock