könyv kibeszélő cenzúra betiltott
Valljuk be, mindannyian láttunk már olyan filmet, fényképet, videót annyira durva tartalommal, hogy három napig rosszakat álmodtunk. És igazán egyetértettünk azzal, hogy be-, le- vagy kitiltották valahonnan. De hogy könyveket betiltani?! Hogy lehet egy könyv - ami mégiscsak egy emelkedett műfaj - társadalmilag olyan káros, hogy tiltólistára kerüljön. És most ne csak a sötét középkorra gondoljunk.

Ádám és Éva óta tudjuk, hogy az ember kíváncsi, és amit megtiltanak, az biztos érdekes és jópofa, szóval megéri kipróbálni, meg különben is:

Mi baj történhet? Nemde?

A cenzúra célja általában, hogy egy káros tartalom még csak el se juthasson a "fogyasztókig". Csakhogy van egy mondás, amely szerint a tiltás a legjobb reklám. Ez pedig a könyvek esetében fokozottan igaz. (Lehetséges, ezzel újra népszerűvé válna az olvasás...).

De miért is akarna bárki betiltani egy könyvet?

Hiszen abban csak betűk és szavak vannak. Pedig a szavaknak hatalmuk van. Gondolatokat ébreszthetnek, megváltoztathatnak dolgokat. Ezektől az új gondolatoktól pedig menetrend szerint megijednek azok, akik nem akarják, hogy bármi is megváltozzon a kis világukban.

Tudtad, hogy a mesék ismert abrakadabrája például az arámi "szavaimmal teremtek" kifejezésre vezethető vissza, vagy a héber "úgy lett, ahogy mondták" fordulatra?

És hogy ne csak a levegőbe beszéljek, bemutatok néhány példát. Nem a mindenki által ismert kötetekre utazom, nem lesz itt egy vallás szent irata sem, se a Mein Kampf vagy a Kommunista kiáltvány. (Bár ez utóbbit 165 évre betiltották Törökországban.)

de Sade márki: Szodoma 120 napja (1789)

Aki olvasta a könyvet, vagy látta a belőle készült filmet, esetleg csak hallott valamit a szerzőről, nem lepődik meg a tiltáson. Marquis de Sade nevéből származik ugyanis a szadizmus, így ebben a könyvében (is) van szadizmus bőséggel, valamint pornográfia, megalázó, embertelen bánásmód.

Megtekintése semmilyen korosztály számára nem ajánlott. A könyvet Malajziában, Vietnámban, Srí Lankán, Szingapúrban, Iránban és az Egyesült Arab Emirátusban betiltották.

Harriet Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója (1852)

Ezt a könyvet megjelenésétől fogva sok támadás érte, elsősorban a rabszolgatartó déli államok írói és költői részéről. A könyvet betiltották, kritizálták, mi több, egész "anti-Tamás bátya" mozgalom is kibontakozott, amely a rabszolgaságot támogató, azt pozitívan bemutató irodalmi alkotásokat hozott létre. Ami meglepő, mivel a regény eléggé realisztikusan, egyesek szerint túlzón ábrázolja a rabszolgatartó déliek kegyetlenkedését. Viszont azt is mondják, hogy a regény felnyitotta az északiak szemét, ami hatalmas lökést adott az abolicionista mozgalomnak és állítólag szerepe volt abban is, hogy az északiak végül megnyerték a polgárháborút.

Forrás: Wikipédia

Jack London: A vadon szava (1903)

Ha úgy tetszik, szívbe markoló, ha úgy tetszik gyomorszorító történetekemberekről, kutyákról és a természet közömbösségéről az előbbi kettő iránt. A könyvet a fiatalkorúak számára sokan túl erőszakosnak tartják. Érdekesség, hogy 1929-ben Olaszországban és Jugoszláviában betiltották, a náci Németországban pedig 1933-ban a könyvégetések áldozatává vált, mert "túl szélsőséges".

Forrás: Wikipédia

D. H. Lawrence: Lady Chatterley szeretője (1928)

Obszcén nyelvezet, érzékletesen leírt szexuális aktusok egy olyan korban, ami nem volt még rá felkészülve. Annyira, hogy Angliában 32 évig, 1928 és 1960 között be is tiltották. Ausztráliában egy becsempészett, majd kinyomtatott, és széles körben terjesztett példány miatt enyhítettek a könyvek cenzúráján. Kanadában többéves, a Legfelsőbb Bíróságig eljutó per lett belőle, amelynek végén az ítélet kimondta, hogy a kanadai büntetőjog szerint a könyv nem obszcén.

Aldous Huxley: Szép új világ (1932)

Rasszizmus, elitizmus, család ellenesség, a droghasználat pozitív színben való feltüntetése, szexuális szabadosság, obszcenitás, profán nyelvezet, öngyilkosság... - a sort egészen sokáig lehetne folytatni. A megjelenése óta eltelt nyolcvannégy évben betiltották Írországban (1932), Ausztráliában (1932-37) és Indiában (1969), több amerikai iskolában is eltávolították a könyvtárból és a tantervből. Az ausztrál tiltás idején a könyvtári példányokat el is égették. Érdekesség, hogy Aldous Huxleyt egymástól függetlenül több író is plágiummal vádolta, amely szerint a Szép új világ cselekménye és felépítése szégyentelen koppintás, és hogy ez nem túl udvarias dolog..

George Orwell: Állatfarm (1945)

Orwell ikonikus politikai szatíráját több országban is betiltották, például a Szovjetunióban (1945), Kenyában (1991-től napjainkig), az Egyesült Arab Emirátusokban (2002-től napjainkig), valamint Kubában (1945-től napjainkig), Észak Koreában és Kínában. A betiltás okai között szerepel az antikommunizmus, a vallási eretnekség, a szociális eretnekség és az emberi módon viselkedő és beszélő állatok ábrázolása. A könyv amúgy majdnem meg sem jelenhetett nyomtatásban, mivel attól tartottak, hogy elmérgesíti a szövetségesek és a Szovjetunió közötti amúgy is hidegháborús viszonyt.

Forrás: Wikipédia

George Orwell: 1984 (1949)

Mindenki, így Sztálin is tudta, hogy az 1984 az ő nevével fémjelzett rezsim szatírája volt. Éppen ezért a Szovjetunióban 1950 és 1990 között, mintegy negyven évig tiltólistán volt a könyv. Amikor pedig zajlott a kubai rakétaválság, Amerikában és Angliában is majdnem betiltották. A könyv pedig, az eltelt 65 év ellenére még mindig aktuális, mert a Nagy Testvér még mindig mindent lát.

William Golding: A legyek ura (1954)

Hanyatló morál, elállatiasodó fiatalok, profanitás, elfogadhatatlan nyelvezet, erőszak és kegyetlenség, istentelenség és a kisebbségekkel szembeni elnyomás... - van itt minden, ami szem-szájnak ingere. Noha ténylegesen egy országban vagy államban se tiltották be ezt a könyvet, mégis szinte folyamatosan támadások érik és mindig van a betiltására irányuló kezdeményezés, jellemzően amerikai iskolákban. Ez a könyv megtanít arra is, hogy a kórista fiúkat igenis komolyan kell venni.

Vladimir Nabokov: Lolita (1955)

A Lolitát a legtöbben Nabokov legjobb alkotásának tartják, míg legalább ugyanennyien támadják a témái kapcsán, vagyis a vérfertőzés és a pedofília miatt. A könyvet Angliában (1955-59), Franciaországban (1956-58), Argentínában (1959) és Új-Zélandon (1960) be is tiltották. (Abba inkább nem menjünk bele, hogy a nagyon kislányos külsejű nagylányokra egész szubkultúra és divatirányzat épül Japánban.)

Bret Easton Ellis: Amerikai pszichó (1991)

Kendőzetlen erőszak, gyilkosság, nők bántalmazása és szexuális tartalom. Ennél kevesebbért is öltek már embert... mármint tiltottak be könyvet.

Az Amerikai pszichót megjelenése után egészen 2012-ig csak puhakötésű változatban lehetett kapni az Amerikai Egyesült Államokban. Németországban a fiatalságra veszélyesnek nyilvánították, és 1995-2000 között és korlátozták terjesztését. Ausztráliában a könyv csak fóliaburkolatban kapható, és 18 éven aluliak nem vásárolhatnak belőle. Külön említést érdemel, hogy az amerikai feminista aktivista, Gloria Steinem a könyv egyik elszánt ellenzője volt. A hölgy mellesleg a főszereplőt, Patrick Batemant a moziváltozatban megszemélyesítő Christian Bale színész mostohaanyja.

Nyitókép: iStockphoto

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.