Jelenetek egy házasságból: Két ember, aki nem ugyanonnan jön, tarthat-e ugyanoda?

Ingmar Bergman klasszikusát 1973-ban adta le a svéd televízió, hatalmas sikerrel és nem várt következménnyel: az országban többszörösére nőtt abban az évben a válások száma. A 2021-es remake a mai kor szellemének megfelelő változtatásokkal, elképesztően színvonalas párbeszédekkel jött létre, nem véletlenül: a sorozatot Hagai Levi jegyzi, akinek az eredeti Terápia című tévésorozat is a nevéhez fűződik. Márpedig, aki csak a magyar verziót ismeri tudja, hogy a széria titka épp a dialógusokban rejlik.

Férj, feleség, gyerekek - család, eddig minden stimmel. Ám a klasszikus és a remake között van egy nagyon fontosabb különbség: utóbbiban a történet szereplőinek a mai kor kihívásaival kell megküzdeniük. Az egygyermekes családban felcserélődtek a szerepek. A férj, Jonathan filozófus, egyetemi tanár, nem keres sokat, viszont beosztásából adódóan sok időt tölt az ötéves kislányukkal. A feleség, Mira egy nagymenő techcég alelnöke, ő a családfenntartó, aki sok időt tölt távol férjétől és kislányától, Avától.

Nincs megegyezés köztük a testvérkérdésben (sem), hiszen, ha Mira még egy gyereket vállal, akkor átmenetileg megszűnik családfenntartóvá válni, kieesik a körforgásból, karrierje megtorpan, a családi büdzsé pedig megcsappan. Az is új, hogy a modern változatban a feleség lép félre, lesz szerelmes és hagyja ott a családját, belőle lesz "vasárnapi anyuka".

Ő az, aki ennek ellenére nem tudja elengedni a férjét, aki nem akarja a válást, aki hol mindent felégetne, hol mindent visszavonna és folytatná ott, ahol jó néhány fájdalmas vitával és veszekedéssel korábban abbahagyták. A férfi pedig, - aki kezdetben küzd a nőért, a házasságért, a családért -, lassan feladja és akarja a hivatalos válást.

A minisorozat öt részből, azaz öt jelenetből áll. Minden jelenet forgatással kezdődik, a néző azt látja, ahogy a színész belehelyezkedik a szerepébe. A sorozat nagyrészt a család otthonában játszódik, csak az utolsó részben "tágul a tér", és ott sem sokat. Ha most az jár a fejedben, hogy többnyire 2 szereplőt nézni egy helyszínen ötször egy órán át rém unalmas lehet, akkor nagyot tévedsz: kicsit sem unalmas, sőt meglepően pörgős és izgalmas belelátni a pár házasságába az 5 részben, 5 jelenetben, 5 évet feldolgozó sorozat segítségével. (Sosem vallaná be, de még a férjemet is lekötötte, bár nélküle kezdtem el, így az első részről lemaradt, és a másodikba is csak a közepénél kapcsolódott be.)

Az első jelenetben a házaspár egy egyetemi hallgató kutatásában segít, együtt adnak neki interjút az otthonukban. A diák első kérdése: hogyan határoznák meg önmagukat? Először a férfi, utána a nő válaszol.

Az, ahogy ők gondolnak magukra, sok mindent előrevetít és megmagyaráz, de mindenképpen fontos információ a nézőnek is, aki tanúja a látszólag boldog család szétesésének, a se veled, se nélküled kapcsolatban élő férfi és nő kálváriájának, a fájdalmas, hosszú évekig tartó folyamatnak, ami a váláshoz vezet, és annak, ahogy utána viszonyulnak egymáshoz.

A Jelenetek egy házasságból fontos kérdéseket boncolgat, melyek mindannyiunkban gyakran felmerülnek - ha kapcsolatban élünk azért, ha nem, akkor azért. Ha boldogok vagyunk, ha nem, ott motoszkálnak az agyunkban.

Fontos-e egy házasságban, párkapcsolatban a monogámia? Megbocsátható-e a félrelépés, és egyátalán mi számít annak? Mindenképpen el kell múlnia a szerelemnek, vagy van arra esély, hogy megmarad, amíg világ a világ, és még azon is túl? Hová tűnik a szenvedély, ha egyáltalán eltűnik, és ha igen, akkor visszahozható?

Más szóval, áthidalhatóak-e azok a különbségek, melyek abból adódnak, hogy nem ugyanazzal az értékrenddel érkezünk a házasságba, mint a másik, akibe a kapcsolat kezdetén még olyan nagyon szerelmesek voltunk. Miért lesz a "mi"-ből két "én", és ha eltávolodtunk, lehetséges-e az újrakapcsolódás? Hogy lesz a szerelemből adott esetben gyűlölet, a kedves szavakból mocsok, a gyengédségből esetenként agresszió?

A két zseniális főszereplő, Jessica Chastain és Oscar Isaac többek között a fenti kérdésekre is választ ad azzal, hogy végigvezeti a nézőt a házasság egyik lehetséges forgatókönyvén. Választ adnak, de nem "A választ". Viszont nem véletlenül azt látjuk, amit: túl sok párkapcsolat működik így. Szinte biztos, hogy egy-egy jelenetben, dialógusban sokan ismernek majd magukra és a saját házasságukra. Már csak ezért is érdemes megnézni az HBO sorozatát - azontúl, hogy tényleg zseniális -, mert bár párterápiával nyilván nem ér fel, arra mindenképpen alkalmas, hogy tudasosítsuk magunkban, hogyan nem szabad házasságban élni. Azért, hogy ne járjunk úgy, ahogy a svédek 1973-ban.

A könyvet, ami az eredeti sorozat alapja volt, Ingmar Bergman maga írta, a két főhősről akkor így beszélt:

„Valahogy megszerettem ezt a két embert, míg velük foglalkoztam. Eléggé ellentmondásosak lettek, néha félénkek, gyerekesek, néha egészen felnőttek. Rengeteg butaságot összebeszélnek, néha meg valami okosat mondanak. Félénkek, vidámak, önzők, buták, kedvesek, okosak, önfeláldozók, ragaszkodók, mérgesek, szelídek, szentimentálisak, kiállhatatlanok és szeretetre méltók. Egyszerre."

Akárcsak mi, mindannyian.

Nyitókép: Shutterstock