Bordélyház a Párizsi Operában - nem a művészetükért szerették a balerinákat

balett kibeszélő magazin bordélyház 19. század
Kinek mi jut eszébe a balettről? Fiatal lányok tütüben, ahogy kecsesen mozognak a színpadon. Ártatlanság, szépség, kifinomultság. Minden mozdulatukban van valami megfoghatatlan magasztosság. Na, meg a prostitúció.

Valóban: prostitúció. Nem elírás, nem csalás, nem ámítás. A XIX. században a szexmunka a balerinák életének megkerülhetetlen része volt. Ebben az időszakban a pénz, a hatalom és a prostitúció keveredett a párizsi opera varázslatos világával, ezzel téve kevésbé varázslatossá azt.

A Párizsi Opera Balett Intézetet a XVII. században alapították, és ez volt a világ legelső professzionális társulata. Fénye azóta sem halványodott, pláne nem a XIX. században, és igencsak magasra tette a lécet a leendő balerináknak - "csupán" annyi a hiba a gépezetben, hogy a táncosnők szexuális kizsákmányolás áldozataivá váltak.

Szereposztó kanapé a XIX. században?

A nők kislányként kerülhettek be az opera tánciskolájába, és hosszú évek kemény munkájával, szinte katonai kiképzés és brutális vizsgasorozatok után kaphattak esélyt arra, hogy hosszú távú szerződést kínáljanak számukra - mindeközben persze ugyanúgy folyamatosan órákra és meghallgatásokra jártak.

A gyakran alultáplált, és minden esetben - a kor elveihez mérten - alulöltözött lányok pedig komolyan ki voltak téve mind a társadalmi, mind a szexuális kizsákmányolásnak. Hiszen a Párizsi Opera gazdag férfi nézői nem a zene vagy a művészet szépségéért jártak az előadásokra - micsoda naiv gondolat -, hanem a gyönyörű, fiatal balerinák miatt, akik előadásonként kétszer is táncoltak. A férfiak pedig az előadáson "felmérték a kínálatot", majd a színfalak mögött ajánlatot tettek az "egyéb" szolgáltatásokra.

Párizsi Opera az 1800-as években Forrás: Heritage Images via Getty Images

A háttérben valóságos férfiklub alakult, ahol a hatalommal rendelkező, gazdag férfiak összegyűlhettek, beszélgethettek, üzleteket köthettek - eközben pedig biztosan szivaroztak is - miközben a táncosnők szórakoztatták őket. A táncosoktól elvárták, hogy alávessék magukat a nézők minden igényének. Nem mintha egyébként lett volna más választásuk: ezeknek a nemes, fontos, gazdag férfiaknak a pénzéből tudták működtetni az operát. Patthelyzet?

Ráadásul ezek a bérletes nézők akkora hatalommal rendelkeztek, hogy még arra is hatásuk volt, hogy ki milyen szerepet kap, és kit rúgnak ki a társulatból. Ha olyan kedvük volt, szegénységben élő lányokat emelhettek fel, és tehettek sikeressé. Kényelmes szobát, magánórákat biztosítottak, a lányok édesanyja pedig sokszor elősegítette ezeknek a kapcsolatoknak a fenntartását. Na, de mégis miért? Azért, mert sok szegény háttérrel rendelkező balerina számára egy gazdag emberrel való kapcsolat fenntartása jelenthette az egyetlen esélyt a stabilitásra.

Persze volt kivétel is, hiszen mindig van kivétel. Voltak balerinák, akiknek sikerült mecénás nélkül érvényesülni, pusztán a saját képességeikre hagyatkozva. Persze, őket ugyanúgy lenézték, és megvádolták azzal, hogy szexmunka által lettek sikeresek.

Nyitókép: AFP/Leemage

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.