Sötét titkokat rejt az Alíz Csodaországban című történet - de mi lehet a valóság?

Charles Lutwidge Dogson, azaz Lewis Carroll brit írónak köszönhetjük Alíz történetének a megírását. Az viszont kevésbé köztudott tény, hogy Carroll egészen furcsa kapcsolatban állt egy fiatal lánnyal, Alice Liddell-lel, aki - ahogy már a neve is elárulja - a történetet is ihlette. A köztük lévő kapcsolatot rengetegen próbálták megfejteni, és sokan jutottak arra a következtetésre, hogy viszonyuk egészen Lolita-szerű volt.

Na, de mégis mi vezethet egy ilyen vádig?

Az első bizarrnak ható "bizonyíték", hogy Dogson nemcsak egy egyszerű író volt, hanem képzett fotós (és matematikus) is. Ez önmagában még természetesen nem jelent semmit, de itt jön a csavar: fennmaradt képeinek több mint fele fiatal, még a serdülőkor előtt álló lányokat ábrázol. Azt lehetett tudni róla, hogy mindig különleges kapcsolata volt a gyerekekkel - a gyerekek imádták őt, és ő is imádta a gyerekeket - de sokan megkérdőjelezték, vajon mennyire voltak etikusak ezek a kapcsolatok. Sosem került elő konkrét bizonyíték arról, hogy valaha hozzányúlt volna akárcsak egyetlen fiatal lányhoz is, de a gyanút nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Emellett Dogson mérvadónak jelölte azt a napot a naplójában, amikor 1856. április 25-én megismerkedett Alice Liddell-lel és nővéreivel, miközben a lányok egy kertben játszottak. Az író épp egy katedrális fotózásával volt elfoglalva, a lányokat pedig lenyűgözte az általa használt újkeletű technológia.

A család később megkérte az írót, hogy készítsen róluk képeket, majd néhány évvel később, 1862. júliusában hajóútra indult Oxfordból Godstowba egy tiszteletessel, és akkor már jó barátjának számító Liddell három lányával: a nyolcéves Edith-tel, a tízéves Alice-szel és a tizenhárom éves Lorinával. Dogson feladata volt, hogy szórakoztassa a gyerekeket, ezért folyamatosan történeteket talált ki számukra, tele különös karakterekkel, amelyeknek mindig Alice volt a főszereplője. A kislány annyira szerette ezeket a meséket, hogy megkérte Dogsont, írja le azokat - így született meg az Alíz Csodaországban.

Carrollnak egyébként számos "gyerek barátja" volt, akiket meg is örökített fényképen vagy festményen, de Alice-t szerette a legjobban mind közül. Alkotásainak legfőbb témái a 10-15 év körüli lányok voltak, a portrékon pedig meztelenül vagy félmeztelenül ábrázolta őket. Ez - valljuk be -, elsőre elég megbotránkoztatónak tűnik, és mivel az életrajzírók is hasonlóképp vélekedtek, igyekeztek minél alaposabban megvizsgálni, vajon milyen lehetett az író kapcsolata a kislányokkal.

A viktoriánus korban azonban nem volt ritka, hogy meztelen gyerekek képeit rakták képeslapokra, születésnapi üdvözlőkre vagy akár műalkotásokra. Ennek pedig mindössze az az oka, hogy a gyerekeket tekintették a legártatlanabb lényeknek, így ezek az ábrázolások nem szexuális jellegűek voltak, hanem tiszták és ártatlanok. Persze ez önmagában még mindig nem jelenti azt, hogy az írónak sem voltak sötétebb céljai a képekkel. Azonban valószínűleg már sosem fog kiderülni, mi az igazság.

Cserébe viszont azt tudjuk, hogy történt valami 1863-ban, ami odáig vezetett, hogy Dogson és a Liddell család kapcsolata hirtelen megszakadt. Míg azelőtt szinte minden nap találkozott a gyerekekkel, ekkor hónapokra abbahagyta a lányok látogatását.

Vajon mi történhetett? Egy életrajzíró, Florence Becker Lennon szerint a 31 éves Dogson feleségül kérte a 11 éves Alice-t. Ez a lépés már a viktoriánus korszakban is elfogadhatatlan volt, így valószínű, hogy a kislány családja kitiltotta az írót a házból. Bár Dogson idővel kibékült a családdal, a lányokkal soha többé nem lehetett felügyelet nélkül.

A történészek azt ma már tényként kezelik, hogy Carroll romantikus érzelmeket táplált a fiatal lányok iránt, de arra nincs bizonyíték, hogy tett volna bármit érzelmei vagy vágyai kielégítése érdekében. Egyszer ő maga is megemlítette, hogy "bűnös szívének hajlamai" gyötörték, de saját szavai szerint azonban képes volt szembeszállni tisztátalan gondolataival úgy, hogy matematikusi munkájára összpontosított.

További érdekesség, hogy még a gyászjelentésében is benne volt, hogy nagyon szerette a gyerekeket. Az író gyerekszeretetét az emberek nemcsak jól ismerték, de ünnepelték is. A London Daily Graphic-ban megjelent gyászjelentése így jellemezte:

"Sok legényhez hasonlóan ő is nagyon népszerű volt a gyerekek körében, és nagyon szerette őket."

Nyitókép: Shutterstock