Udvarhölgy kerestetik! Legyen hajadon, megfelelő származású és bírja a stresszt!

Minden kislány szeretne királynő lenni. Vagy legalább udvarhölgy. Mindegy is, csak szép ruhákat viselhessen és bálozhasson. Ám ahogyan a királynők élete sem csupa móka és kacagás volt a valóságban, úgy az udvarhölgyek hétköznapjai sem pezsgőkortyolásból, csacsogásból és szépítkezésből álltak csupán. Vegyük példának a Habsburg-ház udvartartásában szolgáló hölgyeket.

10 érdekesség az udvarhölgyekről

1. A Habsburg-háznál az udvartartásban szolgálatot teljesítő, nemesi származású nőket nevezték udvarhölgyeknek. Tehát az udvarhölgyek voltaképpen – annak ellenére, hogy az arisztokrácia tagja voltak – dolgoztak.
   
   
2. Mivel udvarhölgynek lenni munkának számított, így fizetés is járt érte, ami a XVIII. század közepén nagyjából évi 500 forint jövedelmet jelentett.
   
   
3. A rendes fizetés mellett az udvarhölgyek egyéb, pénzbeli és nem bénzbeli juttatásokat is kaptak. Ebből a legnagyobb összeget akkor adták nekik, amikor férjhez mentek, de például mosás- és gyertyapénz, sőt a szolgálatot követően általában végkielégítés és nyugdíj is járt nekik. Ünnepek alkalmával pedig megesett, hogy egy drága ruhával vagy ékszerrel örvendeztették meg őket.
   
   
4. Az udvarba általában olyan fiatal, nemes hölgyeket kerestek, akik hajadonok. Férjezett vagy özvegy udvarhölgyek, csak ritkán szolgálhatták az udvart.

   Ha egy lány udvarhölgyként férjhez ment, általában ilyen irányú karrierje is véget ért.

5. Udvarhölggyé válni nem volt egyszerű feladat. Erre születni kellett, mivel a jelöltek családfáját komoly vizsgálatnak vetették alá. Apai és anyai ágon egyaránt igazolniuk kellett, hogy több generációig visszamenőleg nemesi ősökkel rendelkeznek – ez volt az őspróba -, valamint hogy megfelelő neveltetést kaptak.
   

   

6. A fiatal udvarhölgyek oktatásban is részesültek, az idősebbeknek pedig szoros napirend szabályozta, hogy mikor és hol kell lenniük, mit kell csinálniuk. Ráadásul mivel minden szavukat, tettüket kritikus szemek figyelték, így az sem ártott, ha – mai kifejezéssel élve – jó volt a stressztűrőképességük, valamint kiválóan teljesítettek nyomás alatt is.
   
   
7. Az udvarhölgy voltaképpen a kamarás női megfelelője volt és

   feladatai közé tartozott úrnője szórakoztatás (például a felolvasás), titkárnői teendők ellátása (például levélírás), állandó kíséret biztosítása,

   de voltaképpen minden olyan feladatot el kellett látnia, amellyel az úrnője megbízta.
   
   

8. Udvarhölgynek lenni kivételes lehetőség volt! Ha valaki intelligensen és rátermetten látta el a feladatát, hihetetlen kapcsolati hálót építhetett ki, ennek következtében pedig igen befolyásos személlyé válhatott.
   
   
9. Mivel az udvarhölgyek szoros kapcsolatban álltak az uralkodói családdal – s így sok mindenről tudtak –, így elvárták tőlük a feltétel nélküli lojalitást és természetesen a diszkréciót is.
   
   
10. A legtöbb udvarhölgy és úrnője között baráti kapcsolat alakult ki, ám az is előfordult, hogy egy-egy udvarhölgy azért került pozícióba, hogy figyeljen és jelentsen...

Nyitókép: Shutterstock