Hogyan menj férjhez egy milliomoshoz? - Doris Lilly vonzotta a gazdag pasikat

Azt mondják, írni bárki tud és szerkeszteni is meg lehet tanulni, de a gazdagságra és a karrierre születni kell. Hmm, én nem tudom, valahogy sosem gondolkodtam az utóbbi kettőn, talán itt van a kutya elásva. Számomra a pénz és a karrier mindig másodlagos volt, első helyen a szerelem és a család állt. Persze joggal mondogathatjátok magatokban, hogy ,,no, de meg kell élni valamiből," meg "és dolgozni ki fog?" ismétléseket, de mindig volt és lesz is valahogy.

Doris Lilly szerintem már pénztárcával a kezében született, ám, a pénz, ami belekerült, az a sajátja, vagy másé volt, az más kérdés. Sosem szerette a szegénységet, ahogy ezt egyik provokatív tartalmú könyvének címében is megfogalmazta. Jómódra született, és ha ezt magának nem is tudta eleinte biztosítani, gondoskodott arról, hogy rangos férfiak társaságában megtalálja.

Lilly hosszú évekig vezetett pletykarovatokat, a The New York Post-nál, a McNaught Syndicate-nél és a New York-i WPIX televíziónál. Ha valaki, hát ő igazán ismerte a bulvársajtó minden csínját-bínját és egészen közelről ásta bele magát a celeb-forgatagba. Testközelből ismerte a közélet másik oldalának szereplőit is, hiszen szellemes résztvevője volt a jótékonysági bálok és éjszakai klubok társasági forgatagának.

Kellő inspirációt gyűjtött a saját életéből, hiszen könyveihez, leginkább tapasztalati élményeiből merített ihletett. Egyszer bevallotta, hogy rovatai néha "buták" voltak, és az emberek, akikről ír, olykor "sekélyesek", de kellemesek és jó az illatuk, jól esznek és jó borokat isznak, és ez rendben van. Amikor a Lilly megemlékezéshez gyűjtöttem anyagot, a The New York Times oldalán találtam egy cikket, amit 1991. október 11-én adtak közre, az írónő halála után pár nappal.

Ebben a rövid összefoglalóban a barátai és munkatársai különféleképpen emlékeznek Lillyről. "Soha nem szerette a szegénységet" - írta Cindy Adams, a New York Post rovatvezetője. Ms. Lilly gazdag emberekkel való "találkozási képességeiről" megjegyezve, Ms. Adams azt nyilatkozta, hogy "amikor mi, többiek, teveszőrben voltunk", Ms. Lilly egy nagyra becsült sable kabátot kapott egy férfi csodálójától, aki "kicsit házas volt". Értem. Vagy mégsem. Hogy lehet "kicsit" házasnak lenni? Valaki vagy házas, vagy nőtlen, de "kicsit házas"?

Ha jobban belegondolok, én is ismerek egy lányt, aki folyton úgy tudott ismerkedni, mintha kötelező lenne a legjómódúbb pasikkal találkoznia. Akárhányszor kudarcot vallott az előzőnél, legközelebb, megint egy porschés fiúval, aztán egy Land Rover-ben feszítő izomaggyal láttuk. A gazdag életformához nem feltétlenül társult ész is, de ez a lány valahogy mindig bele tudott nyúlni a jóba. Mindezt úgy, hogy ő maga, az élet csóró végén töltötte a gyermekéveit.

No, de vissza Lillyhez. A barátai, azt is elárulták, hogy ő ihlette Holly Golightly karakterét Truman Capote "Breakfast at Tiffany's" című könyvében. Lilly jó könyveket írt, amolyan felmagasztalt ponyvaregényeket, amiket milliók olvastak és olvasnak ma is világszerte. Az emberek szeretik az ilyesmit. Ábránd, szerelem, csalás, ármány, bonyodalom, válás, és a szegény lány, gazdag fiú esete. Jöhet ezerrel. Igaz?

Saját első könyve, a "Hogyan házasodjunk össze egy milliomossal" (Putnam, 1951) sikerfilm lett Marilyn Monroe főszereplésével. Később, a frissített "Hogyan menjünk férjhez egy milliárdoshoz" (Delacorte, 1984) elkészítésekor azt mondta:

Egy újabb ikonikus mondat Doris Lillytől, ami sok mindent elárult személyiségéről. Sorra adta a tippeket a nőknek, hogyan fogjanak gazdag férjeket, ha már nem születtek épp királylánynak, vagy netán rosszul vannak a munkaszagtól. ;-) A nő, aki lehengerlően írt a férfipecázásról, és jól bevált recepteket osztogatott a gazdagon házasodni témakörben, ő maga, soha nem ment hozzá senkihez, még egy milliomoshoz sem. Az okát most nem firtatom, és nem is az én dolgom.

Lilly férjhez ugyan nem ment, de elég rendesen kacérkodott, flörtölt, sőt szerelmi románcokba is bonyolódott magas rangú híresekkel és hatalmasokkal. Jobb körökben ezt úgy hívják: szocializálódás, egyszerűbb körökben meg teljesen másként nevezik. Lilly még fiatal korában, mint Cecil B. DeMille szerződéses színésznője, kiszagolta és kiszemelte, mely emberek lesznek azok, akik valamire viszik az életben. Ehhez nagyon értett. Így vetette ki hálóját Ronald Reagan-re is, akivel akkoriban járt, amikor Jane Wymannal, majd később Nancy Davisszel kötött házasságot.

Azt nem tudom, hogyan kell ésszel férjhez menni és jól kiszagolni a dollármilliókat, de azt mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy ez a nő tudott valamit. És most nem kifejezetten a férfiak megkopasztására, vagy megvezetésére gondolok, hanem a karrier vonalra. Akárhogy is, ez a nő, kiadott jó pár könyvet, mindből siker lett. Olyan sokáig vezette a pletykarovatokat, hogy az másnak még káposztából is sok lenne.

Doris Lilly, a Hogyan ismerkedjünk meg egy milliomossal című könyv szerzője és egykori laptársa szerdán halt meg a manhattani Beth Israel Medical Centerben. 69 éves volt. - adta közzé a The New York Times, kicsit visszás főcímmel, 1991. október 11-én: Meghalt Doris Lilly (69), pletykaoszlop, aki a milliomosokról írt.

Méltó emlékezésként, ajánlom figyelmetekbe a 1953-ban Negulescó által rendezett, Hogyan lehet feleségül venni egy milliomost című vígjátékot, ami Lilly könyve és az abból készült szintén Marilyn film után született. A szóban forgó történetben, a CinemaScope három nőre összpontosít (Marilyn Monroe, Lauren Bacall és Betty Grable), akik vagyonos férjeket kerítenek hálóikba, több-kevesebb sikerrel. Könnyed, szórakoztató történet. Köszönöm Doris Lilly!

Nyitókép: G. P. Putnam's Sons