Nők az utcanevek mögött: Kanizsai Dorottya, aki eltemette a mohácsi vész halottjait

Az ötszáz évvel ezelőtt élt magyar főúrnő, Kanizsai Dorottya nevét viseli a XV. kerület egyik utcája, de az ő nevével találkozhatnak minden nap egy szombathelyi gimnázium, egy salgótarjáni szakközépiskola, valamint egy bátaszéki általános iskola tanulói is. Alakját megörökítette festményen Orlai Petrics Soma és Kovács Mihály, emellett versbe foglalta nevét Babits Mihály.

Kanizsai Dorottya az 1400-es évek végén látta meg a napvilágot, arról azonban nem maradt fenn feljegyzés, hol is született a később nagy hatású főúrnő. Nemcsak születésének helye kapcsán, hanem családfájában is sok a bizonytalanság. Miközben egyes források szerint a soproni ispán, Kanizsai Miklós volt az édesapja, mások szerint nincs forrás, ami igazolhatná a szülők kilétét. Sőt, amilyen rejtélyes a világra jötte, ugyanolyan misztikus távozása is. Halálát nem jegyzik sehol, 1532 után egyszerűen nem szerepelt több dokumentumban.

Életéhez azonban illik is ez a rejtelmesség, hiszen jó cselekedetei, önfeláldozása és az elesettek felkarolásáért tett erőfeszítései már-már földöntúli jóságról árulkodnak. A róla fennmaradt írások nagy része mély tisztelettel, magasztaló hangnemben beszél Dorottyáról. Habár ma már nem tudjuk, kik is voltak a szülei, az bizonyos, hogy jómódú családban született és nem házassága révén lett köztiszteletben álló, gazdag ember. Az viszont kétségtelen, hogy hatalmas vagyont hagyott rá első férje, Geréb Péter nádor. Az asszony nem csak éltében szerette urát, erről árulkodik, hogy kedvese hamvai fölé kápolnát emeltetett, emlékét pedig márványtáblán örökíttette meg.

Geréb Péter után újból férjhez ment, ezúttal Perényi Imre nádor oldalán remélte ismét megtalálni az örök boldogságot. A hatalomvágyó férfi így felesége révén szert tett a tetemes Geréb-vagyonra. A fennmaradt visszaemlékezések szerint cseppet sem volt zökkenőmentes vagy éppen idilli kettejük kapcsolata. Kanizsai Dorottya annak ellenére tisztelte férjét, hogy az büszke és indulatos volt, ám amikor a férfi betegségei egyre súlyosabbak lettek, ő akkor is kitartott mellette. Híven ápolta élete végéig az 1519-ben eltávozott urát.

Második férje nem csak vagyonos, hanem befolyásos ember is volt, Dorottyának így lehetősége nyílt a férfi oldalán bejutnia a legfelsőbb körökbe. A királyi udvarban is nagy tisztelet övezte, nem csoda, hiszen kimagasló műveltségű, több nyelvet beszélő, hagyománytisztelő és kötelességtudó asszony képét mutatta. Hatással volt az emberekre, még magára II. Lajos királyra is. Ezért vehette a bátorságot ahhoz, hogy Perényi Imre halála után kérvényezze az uralkodónál saját címerét, amit addig csak férfiak kaphattak meg.

Dorottya egyesíthette a Kanizsai család és első férje, Geréb Péter jelképét. Ezt a döntését nagy értetlenség fogadta az udvarban, ugyanis nem frissen elhunyt, hanem első férjének emlékét szerette volna ezzel megerősíteni. A címerben egyesülő két pajzs pedig Dorottya és Péter harmonikus kapcsolatát tanúsította.

Nyilvános iskola híján akkoriban a nemesi családok híres főúri asszonyokhoz adták nevelőbe lányaikat. Kanizsai Dorottya háza volt az egyik legnépszerűbb, ugyanis a fiatalok nem csak a korabeli tudnivalókat sajátították el, hanem emberséget, helytállást, etikettet és a társadalmi érintkezés legfőbb szabályait is megtanulhatták. Dorottya nem tett különbséget gazdag és szegény között, ugyanúgy bánt mindenkivel.

Igyekezett támogatni az elesetteket, a nélkülözőket. A nála szolgálatot teljesítő lányokat kiházasította, a nemes fiúkat munkájuk után birtokkal jutalmazta, az arra érdemeseknek emléket állított. A vagyonából nem csak saját szolgáit támogatta, bőszen adakozott az egyháznak is. Templomokat és kápolnákat építtetett, azok fenntartására pedig alapítványokat hozott létre. Ő maga az udvara népével együtt ruhákat varrt, amiket aztán az egyháznak ajándékozott.

Legendák szereplőjévé és a történelemkönyvek egyik sajnos háttérbe szorult alakjává azonban nem ezek tették. Az országot 1526-ban hatalmas csapás érte. Mohácsnál Szulejmán szultán és az oszmán sereg elsöprő győzelmet aratott a magyar csapatok felett és a csatában katonák tízezrei mellett a király, II. Lajos is életét vesztette.

Ott lelte halálát Perényi Ferenc váradi püspök is, Kanizsai Dorottya második férjének fia. Az asszony mostohagyermekét keresve ment Mohácsra, oda ahova ekkor még a legbátrabb férfiak sem merészkedtek. A felfoghatatlan mértékű tragédia helyszínén olyan látvány fogadta, hogy elhatározta, megadja a végtisztességet a honvédő csatában elhunytaknak. Hatalmas összegekért embereket fogadott és emberfeletti erővel a halottakat mind eltemettette. A papjaival megáldatta a hamvakat és templomaiban misét mondatott az elesett hősökért.

A mohácsi vész után visszavonultan élt és minden idejét, energiáját a szegények megsegítésére, taníttatására fordította. Legutoljára 1532-ben írtak róla, mégpedig azért, mert meghívták az akkor rendezett bélavári nemesgyűlésre, azután már nem jegyezték fel a nevét. Végrendelete szerint vagyonából kaptak a rászorulók, udvari személyzetének tagjai, valamint jutott az egyháznak is.

Emlékét mind a mai napig őrzi jó cselekedeteinek sora, még annak ellenére is, hogy halála után élete munkáját, templomait és alapítványait nagyon hamar elpusztították.

Nyitókép: Wikipédia/Orlai Petrich Soma