Rossini, akit fogságba kellett ejteni, hogy komponáljon!

Gioachino Antonio Rossini ugyanis legalább annyira szeretett enni, mint zenét írni. Még saját ételkompozíciókat is alkotott, így akár "ünnepelt szakács lehetett volna, ha zenei zsenije nem árnyékolja be gasztronómiai tehetségét" - írta róla Waverley Root, az olasz konyha neves amerikai újságírója.

Egy szertelen zseni, aki tobzódott az örömökben

A fiatal zeneszerző élvezte, hogy több területen is sziporkázhat. Azzal hencegett, hogy két hétnél tovább nem dolgozott egyetlen operáján sem. Egy darab megírására hat hete volt, amiből négyet általában végigmulatott, így tényleg nem hazudott arról, mennyi idő maradt számára a komponálásra.

Ki ne ismerné a leghíresebb operáját, A sevillai borbélyt? Azt viszont sokan nem gondolnák, hogy még ennek a bemutatója előtt sem a zenekari próbákkal volt elfoglalva, hanem egyik specialitásán járt az esze: "A zenénél, kedves Angelina, most jobban érdekel egy újfajta saláta felfedezése, melynek receptjét elküldöm önnek..." A libamáj és a szarvasgomba kedvelt alkotói voltak az ételkompozícióinak.

Maximálisan kiélvezhette a sikert. A 19. század elején valóságos Rossini-láz tombolt Európában. Mindössze harmincegy éves volt, amikor Stendhal a következőket írta róla: "Mióta Napóleon meghalt, akadt egy másik ember is, akit naponta emlegetnek, Moszkvában éppen úgy, mint Nápolyban, Londonban éppen úgy, mint Bécsben, Párizsban éppen úgy, mint Kalkuttában. Dicsőségének határai egybeesnek a művelt világ határaival."

Volt, hogy "fogságban" komponált!

Mivel kényelmes ember volt, szeretett hamar túlesni a dolgokon, így nyitánykomponálási módszere sem volt mindennapi. Egy ismeretlen zenészhez intézett levelében erről számolt be: "A tolvaj szarka nyitányát a bemutató napján, a Scala padlásszobájában komponáltam, hová az igazgató fogságba vetett. Négy munkás őrködött rám, kiknek az volt az utasításuk, hogy kéziratomat laponként dobják ki az ablakon a másolóknak, kik alant már várták. Ha pedig egy kottalap kimaradna - az utasítás szerint - helyette engem kellett volna kihajítaniuk az ablakon.

Az Ory grófjának nyitányát vízben írtam Aguado úr társaságában, miközben lábammal halat fogtam, ő pedig a spanyol pénzügyi állapotokról tartott előadást nekem."

Rendkívüli termékenységéhez hozzájárult, hogy sokat plagizált - mentségére szóljon, hogy önmagától. Egy-egy áriát ugyanis kisebb változtatásokkal akár három operájában is felhasznált.

Nemi betegség és búskomorság...

Harmincas éveinek második felétől azonban komoly változások jellemezték. Már csak egyházi műveket szerzett, kedélyállapota pedig egyre romlott. A kitüntetései sem tudtak segíteni búskomorságán. Heves természete miatt a legcsekélyebb kellemetlenség vagy bosszúság is végtelenül kimerítette. Egészségi állapota is folyamatosan rosszabbodott: nemi betegségben szenvedett, megkopaszodott, és a fogai is kihullottak.

Halála után olyan sokan akartak részt venni a Párizsban tartott gyászmisén, hogy végül az eredetileg kijelölt Madeleine templom helyett a Trinité templomban tartották meg a szertartást. Európa nagyobb városaiban is megemlékeztek róla,Londonban például egy háromezer tagú ének- és zenekar a saját szerzeményét, a Stabat Matert adta elő a tiszteletére.

Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?

Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk.
Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Wikipedia