elemzés jelentése Györfi Bíró Melinda tökéletes felfogás értelmezés
A tökéletes szó használatához minden esetben igyekszem a lehető legóvatosabban viszonyulni. Hogy miért? Mert számomra e szó drámai befejezettséget, lezárt állapotot sejtet. Amelyhez már nem lehet többet hozzátenni kerek egésszé fejlődöttsége miatt.

A folyamatos formálódás, pulzálás, fluktuálódás világában úgy vélem: nehéz a tökéletesség prototípusával találkozni. Valóban így lenne? És vajon miben rejlik a tökéletes mivolt misztikuma? Hisz amennyiben valamiről azt állítjuk, hogy tökéletes, azon nyomban képbe lép a "Mihez képest tökéletes?" összehasonlítás mozzanata.

Valamint a tény, mely szerint amennyiben egy dolog, eszme stb. tökéletesnek titulálódik, egy másik ezzel párhuzamosan tökéletlenné címkéződik. Miért van az mégis, hogy a legtöbb ember tökéletes egészségről, (pár)kapcsolatról, karrierről, életről álmodozik? Ez természetes vágy, szinte belénk van égetve, hogy mindig többet és többet akarjunk. A cél, amelyet már elértünk, csupán egy a sok mérföldkő közül, amelyet magunk mögött hagytunk.

A tökéletes szó értelmezése során tovább bővült a kérdések palettája azzal, hogy mi számíthat az eredeti jelentésének. Erre a kérdésre adott válasz gyanánt rögtön bevillanhat a mitológiák világa, a teremtésmítoszok, amelyek legtöbbjében egy nagyhatalmú lény megteremti a világot és benne az embert. A keresztény kultúrkörben Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, amely mozdulattal kiváltságossá tette a többi teremtményhez képest.

Az embert Teremtője felruházta a test, lélek és szellem (szent)hármasságával. Az ember tud cselekedni, érezni és gondolkodni egyaránt... sőt, a maga módján teremteni is képes (gondolattal, szóval, tettel). Tehát Isten tökéletesre teremtett minket?

Forrás: Shutterstock

A tökéletes mivolttal bizonyos szabályoknak igyekszünk megfelelni - szerintem éppen ezen az igyekezeten van a hangsúly, amely magában hordozza a folyamatosságot, a vég nélkülinek mutatkozó fejlődést.

Nézzük csak tovább: itt van, példának okáért, a tökél szavunk, amely mintha csírája lenne a tökéletesnek, tehát valaki valamire eltökélte, elszánta magát. Ezt ma leginkább akaraterőnek szoktuk becézni, ami felruház bennünket a törekvés szándékával, elhatározással és kitartással.

A tökél(etes) szó mintha magában hordozna egy passzív és egy aktív fázist - amelyek könnyen átvándorolhatnak egymásba és megváltoztathatják a helyzetet, a hozzáállást: tö- és a -kél.
A tö- a mag, amit még nem vetettünk el,csupán lehetőségként tartjuk magunknál, feltöltjük energiával (tervekkel, vágyakkal, gondolatokkal és érzésekkel). Amikor már elég nagyra duzzadt, csírázni kezd: a -kél-lel keltjük életre, visszük gyakorlati terepre.

Apropó, a tökél és tököl szavaink ugyanazon ág kis rügyecskéi, hiszen a tököl kifejezés, amely ma számos dehonesztáló jelzővel van - vétlenül - nyakon fröcskölve, eredetileg: a gyakran tesz, s ez által egészen bevégez valamit értelemmel bírt. Tehát a fel nem adást, a kitartást rögzítő attitűdként volt számon tartva.

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.