Az oroszlánkirály egy jó film, pedig rossz!

Én beültem erre a filmre - életemben először egyedül - és tök jól éreztem magam. 1800 forintért két órán át kicsit felidéződött bennem a gyerekkor. Hát mi pénzt ki nem fizetnénk azért, hogy egy picit ne kelljen felnőttnek lennünk?

Jó, persze nem lesz már ugyanaz. De most képzeld el, hogy egy házaspár a 20. évfordulójukon elutazik nászútjuk helyszínére, és picit felidézik, milyen volt hibbantan szerelmesnek lenni. Igen, nem lesz ugyanaz, mert a szállodát is átépítették, és bennük sem dúlnak már úgy a hormonok. De mégsem mondja egyikük sem, hogy felesleges volt újra eljönni ide, hogy szart sem ért ez az utazás, mert nem ugyanolyan, mint 20 éve. Hiszen az a pár pillanat, amit felidéz bennük egy-egy partszakasz - naplemente, illat vagy íz -, az azért olyan jó. Két évtizednyi gond és baj után meg pláne jólesik.

Hát így vagyok én Az oroszlánkirállyal!

Mivel kb. képről képre leköveti az eredetit, át tudtam élni ugyanazt az érzést, mint gyerekkoromban. De mivel picit más, tudtam izgulni is. Kíváncsi voltam: hogy oldják ezt meg élethű állatokkal? Plusz egy-két háttérben kibontakozó, extra történetszál is előkerült, de szerencsére szépen belesimul a történetbe. (Nem, nem teljesen új háttérsztorikat írtak a szereplőknek, mint A Szépség és a szörnyeteg esetében...)

Szóval, ez a "kicsit más" dolog segített úgy belevonódni az eseményekbe, mintha először látnám. Sajnos a rajzfilmet már annyiszor láttam, hogy el-elkalandozok közben, hiszen már hozzászokott az agyam a képsorokhoz.

Én ezt azzal teszem helyre magamban, hogy ez nem egy "önálló film", hanem egy kis kiegészítő élmény az eredeti rajzfilmhez. Mert tény és való: ha a rajzfilm nem lenne, ez a film egy gyenge matiné lenne. És a fiammal is előbb rongyosra fogom nézetni a rajzfilmet, mielőtt megmutatom neki ezt.

Szóval, aki szeretné legalább nyomokban átélni a gyerekkort, pont annyi újdonsággal, ami segít újra "izgulni", annak ajánlom. Annak viszont nem ajánlom, aki nem tudja túltenni magát az alábbiakon:

• Az állatok szájmozgása olyan, mintha épp most ettek volna egy kis füvet, és nem bírnák elrágni. Néha megkínáltam volna Nalát egy pohár vízzel, mert úgy tűnt, a torkán ragadt valami. Értem én, hogy nagyon élethűvé akarták varázsolni az állatokat - és hát az igazi állatok nem szoktak artikulálni -, de azért láttunk már olyan CGI állatokat, akiknek a szájmozgása jobban összhangban volt a beszédükkel.
• A "igazi" állatok arcán nem tudnak összetett érzelmek megjelenni - ellentétben a rajzolt figurákkal -, szóval, a dráma egy része ott veszett el, hogy nem voltak olyan árnyalt arckifejezéseik, mint ami indokolt lenne.
• Sajnos van pár része a természetnek, ami rajzolva, túlszínezve esztétikusabb, mint "élőben". Mármint nincs semmi baj egy egérrel vagy bogárral, csak hosszú perceken át ráközelítve elunja magát az ember.
• Szerencsére egyetlen "élethű" vadkanra vagy mangusztára sem húztak fűszoknyát vagy gyümölcskalapot - de így pár Timon és Pumba poén jelentősen erőtlenebb volt.
• Azért néhány extra történetszál vagy megoldás elég bugyuta lett. Mármint felesleges. Se jobb, se rosszabb nem lett tőle a történet.
• Illetve engem zavart, hogy míg Szimba a rajzfilmben (és viselkedésben is) kb. kiskamasz oroszlán, itt majdnem végig megmaradt pici bolyhos babacica korban. Miért?
• Illetve értem én, hogy az eredeti szinkronszínészeket nem lehetett, vagy nem lett volna érdemes előrángatni - pl. furcsa lett volna, ha a fiatal felnőtt Szimba az 52 éves Stohl Buci hangján szólal meg. De Szulák Andi akár 220 évesen is úgy tudná elénekelni azt, hogy "Az élet az úr", mint senki más! Kérem vissza Szulák Andit!

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: AFPforum