Hawking: Azóta szeretem az életem, mióta tudom, hogy haldoklom!

Populáris tudós

Még 1988-ban megírta Az idő rövid történetét, amit 30 milliós példányszámban értékesítettek, népszerűsége azóta is töretlen. Ez annak köszönhető, hogy könyveiben nem hozzá hasonló nagy koponyáknak írt, hanem olyan nyitott gondolkodású, ám laikus embereknek, akik fogékonyak az univerzum rejtélyeire.

Tudós embertől szokatlan módon több amerikai sorozatban is szerepelt: feltűnt a Simpson családban és a Star Trekben is, de talán legemlékezetesebb cameója az Agymenőkben volt. Ugyan az egész világ úgy emlékszik rá, hogy ő volt az egyik legokosabb ember, tudományos munkássága valójában korántsem rejtett magában túl sok újdonságot. Például soha nem merült fel komolyabban, hogy bármilyen érdeméért Nobel-díjat kaphatna. Ugyanakkor bármilyen talkshowban jól "eladható" volt egyéni megjelenése és fanyar viccei miatt.

A betegségének neve: ALS

Élete egyfajta orvosi csoda volt - senki nem gondolta, hogy megéli a 76. életévét. Még egyetemista volt Oxfordban, amikor kiderült, hogy egy különleges, gyógyíthatatlan idegrendszeri elváltozásban szenved. Ez az úgynevezett amiotrofikus laterális szklerózis, röviden ALS, vagy Lou Gehrig-kór.

Hawking egyszer azt mondta, hogy korábban unta az életet, de a diagnózis után már élvezetet talált abban, hogy él. Megnősült, három gyermeke született. 32 éves koráig még képes volt önállóan étkezni, segítség nélkül lefeküdni és felkelni.

A kommunikáció csodája: a beszédszintetizátor

A betegsége velejárója volt, hogy fokozatosan elveszítette beszédképességét. Az évek során többféle módszerrel is próbálkoztak, hogy áthidalják ezt a nehézséget. Eleinte az ábécé betűit tartalmazó kártyákat tartottak a szeme elé, és ő szemöldök felvonással jelezte, ha megfelelő a betű.

A következő lépés az volt, hogy a szerkezetet beépítették Hawking tolószékébe. Ezzel a rendszerrel percenként 15 szót volt képes fogalmazni. Egy dologra panaszkodott csak, hogy míg ő angol volt, szintetizátora amerikai akcentussal beszélt. Még 2012-ben bejelentették, hogy Hawking részt vett egy agyhullámokkal működő eszköz fejlesztésében, a project neve: iBrain. Ennek segítségével a hasonló problémákkal küzdő emberek már minden külső eszköz igénybevétele nélkül kommunikálhatnának a jövőben a külvilággal.

Családi élete, ellentmondásos személyisége

Személyes történetét - még életében - két film is feldolgozta. Az első a BBC tévéfilmje, Hawking (2004) címmel, a második pedig a sokkal ismertebb, 2014-es A mindenség elmélete. A film alapjául szolgáló könyvet (Utazás a végtelenbe) volt felesége, Jane Hawking írta. Azonban a film jelentősen eltér a könyvben írtaktól. Arról nem is beszélve, hogy a könyv maga is jelentős változtatásokon esett át, mivel az eredeti verziója tartalmazta Stephen Hawking "sötétebbik oldalát" is.

Állítólag sokszor volt kibírhatatlan a betegsége folyamán. Zsarnokoskodott, nem tűrte, ha ellentmondanak neki. Több ízben szórakoztatónak találta, hogy szándékosan áthajtott mások lábán a tolókocsijával, és egyébként is nagyon fanyar, gonoszkodó humora volt. Ehhez képest nyilatkozataiban mindig arra törekedett, hogy nagyon pozitív életszemléletet sugározzon. Mindig azt mondta, hogy lehetőségeihez mérten próbál teljes életet élni.

Isten, földönkívüliek, űrutazás

Ugyan Stephen Hawking mereven elvetette a halálon túli élet és Isten létét, szilklaszilárdan hitt a földönkívüliek létezésében. Óva intette az emberiséget, hogy óvatosan vegyék fel velük a kapcsolatot, mivel egyáltalán nem biztos, hogy jó szándékkal fognak érkezni. Továbbá meggyőződése volt, hogy nagyon fontos lenne a világűrt kolonizálni, mivel úgy, hogy csak egy bolygót népesítünk be, nagyon sebezhetőek vagyunk.

Nyitókép: AFPforum