Coco Chanel, a NŐ megteremtője

Titokzatossága, öntörvényűsége és ellentmondást nem tűrő kitartása a legnagyobbak közé repítette. Forradalmárként utat tört azoknak, akik nem szeretnének beállni a sorba.

Árvaház, revü, kalapok

A kis Gabrielle Bonheur Chanel alig múlt 12 éves, mikor édesanyja halála után vándorkereskedő apja kolostorba vitte. A zárdában tanult meg kötni, kenderből szövetet készíteni, szalmakalapot fonni.

Fellépései közben Étienne Balsan, a híres sztárzsoké szemet vetett rá, így – az éneklésben nem túl kiemelkedő – Coco hamarosan már kitartott nőként tengette mindennapjait. Románcuk hamar véget ért, Chanel visszaköltözött Párizsba, ahol az üzletember, Boy Capel segítségével megnyitotta első kalapboltját. Ő volt Coco legnagyobb szerelme, a nagybetűs Férfi, akinek senki sem érhetett a nyomába. A happy end mégsem következett be: a férfi autóbalesetet szenvedett.

Coco, az új nőideál

Chanel hamar felismerte, hogy átlagos külseje miatt környezetéből csakis stílusával tud kitűnni. Nőtársaival ellentétben nem volt hajlandó a Marie Antoinette-et idéző, gyöngyöktől és drágakövektől roskadozó, historizáló divatot követni, hanem mindent a kényelemnek és a praktikumnak rendelt alá.

Titka abban rejlett, hogy nem akart senkire sem hasonlítani. Fiús természetességével és makacs eleganciájával mégis mindenkit meghódított.

Neki egyáltalán nem az volt a célja, hogy vágyat keltsen a férfiakban! És a sors fintora, hogy pont ezzel vívta ki imádatukat...

A modern nő ruhatára

Coco Chanel mindent újrateremtett. Megszabadította a nőket a fűzőtől, és engedte, hogy a férfiak ruhatárából öltözködjenek. Demokratizálta a divatot: olcsó alapanyagokból dolgozott, így a divatos öltözködés mindenki számára elérhetővé vált.

A tengerparti matrózok bő nadrágja és csíkos felsője, az angol arisztokrácia vadászathoz használt tweed Norfolk zakója, a katonatiszt ápolónők jóval boka fölött véget érő szoknyái – mind-mind beépültek a Chanel divatház stílusjegyei közé.

Ámulattal nézte a bizánci gyöngyöket és drágaköveket, és a korszak Egyiptom-mániája mellett sem tudott szó nélkül elmenni. Majd a gépi hímzés innovációjával és az orosz mintakultúra pazarságával nyűgözte le közönségét.

Társasági élet

Gabrielle a szerelemnél többre értékelte a gyümölcsöző kapcsolatokat, élénk társasági életet élt. Öntörvényű életét botrányos szerelmek tarkították, gyakran a hölgyek is lenyűgözték.

Magánéleti szárnyalását egy újabb tragédia törte meg: egy abortusz következtében meddővé vált – ezután még jobban a munkába menekült.

Briliáns üzletasszony

Kislányként lenyűgözte a pénz és a rang, és elhatározta, hogy mindenáron megszerzi azt, ami neki jár. A kitartott szerep nem sokáig elégítette ki, ő maga akarta megteremteni az anyagi jólétét. Tudta, hogy csakis üzleti alapon kötött barátságai juttathatják be oda, ahova varrónőként esélye sem lett volna bekerülni: az arisztokraták világába.

Úgy vásárolt Rolls Royce-t, mint más egy pár cipőt.

Figyelte a konkurenciát, túl merevnek tartotta a Diort, Patou-t és Vionette-et, a tervezők közül egyedül Cristobal Balenciagát kedvelte. Látta, hogy nagy riválisa, Paul Poiret rengeteget keres illatával, így piacra dobta 1921-ben a világ első "mesterséges" parfümjét, a No. 5-ot. Az 5-ös amúgy Coco szerencseszáma volt.

Winston Churchill szerint:

A második világháború kirobbanásakor bezárta a varrodát, de parfüm- és kiegészítőüzletét továbbvitte. 1954-ben újra megnyitott, és a dolgozó nő egyenruhája innentől kezdve a Chanel kosztüm lett.

Az utolsó pillanatig aktív volt, 1971-ben egy bemutatóra készülve érte a halál.

Nyitókép: GettyImages