Feleslegesen pazaroltam rád az időmet...

Életem legemlékezetesebb "kapcsolatáról" fog szólni ez a kis történet, hogy ha te is hasonló cipőben jársz, ne alkudj meg, mert abba bele fogsz betegedni. Mindenhogy. 

Nos, minden 3 éve kezdődött egy Tinder Match-el. Igen, tudom, nem túl romantikus, de valljuk be, próbálkozni kell. Már akkor is láttam, hogy a kiválasztottam túl jóképű, és durván szép a mosolya. Tuti, hogy itt valami nem stimmel. Amolyan nőcsábásznak tűnt, de gondoltam, én sem keresek komoly kapcsolatot, miért ne ismerhetnénk meg egymást egy kicsit közelebbről. Az órákon át tartó beszélgetések egy hét után végül randival végződtek, ami egész jól sikerült, bár történt már akkor is egy-két furcsaság, és már akkor tudnom kellett volna, hogy egy nárcisztikus személlyel van dolgom.

Már az elején tudnom kellett volna...

A legelső jel az volt, hogy amint beléptünk a lakásba, ő átöltözött melegítőbe, és lemosta a cipőjét. Gondoltam magamban, ez azért érdekes, mert az emberek általában a legjobb ruhájukat veszik fel a legelső randin, nem egy melegítőszettet. Milyen rendes pasi - gondoltam magamban. Többször találkoztunk, minden hétvégénket együtt töltöttük, és sokszor hétköznap is egymásnál aludtunk, persze nem volt kimondva, hogy mi járunk. Sütött-főzött nekem, elmentünk kirándulni ide-oda, rengeteget beszélgettünk. 

Körülbelül másfél hónapos kavarás után azért megkérdeztem tőle, hányadán is állunk - én akkor már nem enyhén szerelmes voltam. Azt mondta, majd kialakul, neki még idő kell a párkapcsolathoz. Hát rendben, gondoltam magamban, ám két hónap után feltettem neki a nagy kérdést, hogy velem, vagy nélkülem. Nos, itt kezdődött a brutális lejtő! 

Azt mondta, hogy olyan szokásai vannak, amiket mások nem nagyon viselnek el. Kérdeztem tőle, mégis mik azok? Ám ezekre a válaszokra nem számítottam. 

Furcsa szokások

Ő sosem használ semmilyen zacskót, vagy szatyrot, minimum négy kuka van a lakásán, csak csomagolásmentes boltba jár, és ha együtt élünk és mindezek közül csak egyet is elvétek, veszekedni fogunk. Nehezen hallgat meg másokat, egyszerűen csak a saját dolgaira koncentrál, nem hallja meg, más mit mond, mert sokszor nem is arra válaszol, amit mondanak neki. Megijedtem kissé - tekintve, hogy a komposztos vödör már 2 hete ott volt a konyhában lezárva a harmadik emeleten-, de gondoltam, egye-fene, biztosan rendes férfi ő, vigyáz a környezetére. Ám arról nem volt szó, hogy ha egy banánhéjat is a normál kukába dobok, ordibálni fog velem, rá két percre pedig már arról beszélt, hogy ő feleségül vesz, és veszünk egy szép házat. Nem értettem, hogy lehet egyik pillanatról a másikra ennyire szélsőségesen irányt váltani. Vagy haragszol valakire, vagy nem. Nálam legalábbis így működött a dolog. De ez még semmi nem volt. Ezután jött csak igazán a feketeleves, ugyanis kibögte, hogy:

Ő egyébként találkozott valaki mással is, és minden volt, csak nem feküdtek le egymással. Tessék???

A feketeleves

Amíg mi ismerkedtünk, állítása szerint egy lány egyszerűen nem szállt róla, és persze a férfi mentalitás nem tud ellenállni a meztelen női képeknek. Azonnal akarták egymást. Mindezt addig, amíg én dolgoztam. Azt már meg sem említem, hogy nálam lakott hetekig, mert kirúgták. Ott voltam neki minden egyes pillanatában, amíg ő szórakozgatott másokkal. Nos, akkor jött el az a pont, hogy csupán annyit tudtam kinyögni: takarodj  az összes nárcisztikus jegyeddel együtt!

Ő persze elkezdett sírni, mondván, mennyire szeret, engem akar, és nélkülem senkinek érzi magát. Aha, na de miért is? Azért, mert én mindent próbáltam megtenni érte. Mostam, főztem, takarítottam, ő pedig mindeközben beszélgetett a fél világgal. Nyilvánvalóan kényelmes helyzet lehetett.

Mi a tanulság? Ne ess az én hibámba, és próbáld meg sokkal közelebbről és mélyebben megismerni leendő párodat, mielőtt magadhoz költözteted a nárcisztikus pasikat két hónapos ismerkedés után. És még mielőtt félreértenétek, nem a mentális betegség jelei voltak a problémák, hanem az, hogy nem volt hajlandó semmin sem változtatni, amit addig képviselt. Én pedig mindenben támogattam volna őt.

Ha valakivel ismerkedsz, beszélgessetek sokat, és őszintén mondjátok el egymásnak minden rigolyátokat, ne az együttélésnél derüljenek ki a problémák. Mindezek ellenére nehéz volt túllépni rajta, mert ennyire tüzes, jóképű és önmagában különleges férfival még sosem találkoztam. Mai fejjel azonban már nem is szeretnék! 

Neked mi volt a legdurvább kapcsolati élményed?

Nyitókép: Shutterstock