kibeszélő szerelem magazin testvérek legjobb barátnő
Emlékszem, Nórival és Tomikával elválaszthatatlanok voltunk. Nórival egy ovis csoportba jártunk, Tomika pedig fölöttünk járt eggyel. Sokszor csináltunk egymásnál alvós estéket, Nórival néha „sütöttünk" és mikor „kigyulladt a konyha", olyankor Tomika volt a tűzoltó. Világéletében vicces fiú volt.

Emlékszem, mikor az oviban elszaladt mögöttem az udvaron, néha meghúzta a copfomat, de nem rosszalkodásból. Csak fel akarta hívni magára a figyelmemet, és így köszönt nekem. Olyan is előfordult, hogy lehorzsoltam a térdemet egy ovis társunk miatt és Nóri nem tudott megvédeni, akkor Tomika jött és helyretette a komisz gyerkőcöt.

Aztán ez utóbbi szerepe általánosban is végig megmaradt. Mi, Nórival ott is eggyel Tomika alatt jártunk és mivel azokban az időkben formálódtunk a legtöbbet, már nem lógtunk annyit hármasban. A triónkból duó lett, legjobb barátnőm bátyja csak ritkán tisztelt meg minket a jelenlétével.

Aztán a középiskolában nagyot fordult a világom. Mivel Tomika előttünk már átesett a tűzkeresztségen, még kevesebbet találkoztunk, mint általánosban. A középiskolai közeg fura volt számomra. Egy újabb szint, újabb próbatétel. Nórival együtt én is sokat változtam. Ő már úgy lépte át a középiskola kapuját, hogy volt barátja, méghozzá Tomika egyik évfolyamtársa. Én meg még valahol leragadtam ott, hogy túl sok tinifilmet láttam arról, hogyan packáznak ki az újakkal a suliban... a félelmemet pedig csak tetézte az, hogy Nóri D-s lett, én B-s és ez azt jelentette, hogy elkerültünk egymás mellől.

Azonban öröm volt az ürömben, hogy ez Tomikának is feltűnt. Nórival az ebédlőben is csak futólag ettünk együtt. Amint megjelent a barátja nyomott az arcomra egy puszit és már ott sem volt. Utóbbival együtt persze Tomika is mindig feltűnt a színen. Kicsit tompította a jelenléte az újdonsült és szokatlan magányomat.

Pláne, amikor odajött, átkarolta a vállamat és lazán megkérdezte, hogy „Mizujs Lídia, minden oké?"

Tomika mindig vigyázott rám, azonban azt hittem, hogy ez nem olyan komoly köztünk. Az volt. Az lett Forrás: Shutterstock

Ilyenkor mindig furán dobbant a szívem, és csak mosolyogva tudtam neki azt felelni, hogy igen, minden oké – főleg, hogy most itt vagy mellettem, tettem hozzá gondolatban.
Ahogy teltek a hetek, hónapok, Nóri helyét lassan, de biztosan Tomika vette át. Na, jó, nem teljesen, de több időt töltöttem a sráccal, mint a legjobb barátnőmmel. Nórival sokat videotelefonáltunk, a suliban kevésbé beszélgettünk. Főleg messziről láttuk egymást, integettünk, kacsintottunk a másikra. Tomika viszont fizikálisan is mellettem volt; velem (és néhány osztálytársával) ebédelt, az udvaron sokszor ült le mellém beszélgetni és ilyenkor gyakran karolt át vagy ért hozzám.

Azonban arra álmomban sem gondoltam volna, hogy Tomika egyszer, egy évnyitós reggelen (amikor ő belépett az utolsó középiskolai évébe) megcsókol.

Nagyon a határon táncoltunk az évek során, de akkor csúcsosodott ki az addig lappangó vágy, és lobbant lángra a szikra.

Életem egyik legboldogabb pillanatából a legrosszabb lett, mikor a csókunk után találkozott a tekintetem Nóriéval... Az ő arcán mély döbbenetet és értetlenséget láttam.

Látszik, hogy hosszú ideje nem volt már olyan a barátságunk, mint azelőtt. Én több időt töltöttem Tomikával, Nóri nélkül, aki pedig a többi D-s osztálytársával, illetve hát a bátyja évfolyamtársával kavart. Eközben én fokozatosan elszakadtam tőle, és Tomikánál, illetve az ő haverjainál, osztálytársainál kötöttem ki. Volt, hogy együtt mentünk bulizni, iszogatni, vagy csak esti sétákra a rakpartra. Tomika mindig vigyázott rám, azonban azt hittem, hogy ez nem olyan komoly köztünk. Az volt. Az lett.

Ránéztem a srácra, akihez gyerekkorom óta kötődtem. Szemében megértés villant, és Nóri után szaladtam. Nem őt akartam választani a bátyja helyett. Meg akartam vele beszélni a dolgot, de ő nem volt nyitott rá.

Undorítónak nevezte, hogy összejöttem Tomikával, és azt mondta, hogy átléptem egy határt. A legrosszabb az volt, hogy nem állított választás elé.

Nem mondta azt, hogy vagy ő vagy a bátyja. Az egyébként is gyenge lábakon álló barátságunkat kilöktem az egyensúlyából és nem is maradt talpon... Elvesztettem a legjobb barátnőmet, viszont kaptam egy szerelmet, aki szorosan kapcsolódik a legjobb barátomhoz. Azt hiszem, ezt hívják patthelyzetnek. Gratulálok, Lídia.

Lídia történetét Pokk Brigitta jegyezte le.

Te kerültél már hasonló patthelyzetbe?

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.