Férfivélemény: Ha kiadod az utamat, ne csodálkozz azon, ha lefekszem valaki mással!

Történt ugyanis, hogy életem első nagy szerelmével egy év után szakítottunk, egyik pillanatról a másikra. Nem volt köztünk semmi probléma, viszont őt kísértette valami a múltjából, ami sajnos kihatott a jelenére, és ezt le kellett zárnia magában, - véleménye szerint egyedül. Én persze fülig szerelmes voltam. Győzködtem, hogy ne szakítsunk, miért tennénk ilyet, inkább oldjuk meg közösen a dolgot, én ott leszek mellette. Ő úgy volt vele, hogy nem akar maga mellé láncolni, mert nem tudja, mikor jön ki a helyzetből, kijön-e egyáltalán, egyedül kell megoldania a problémát, illetve ígérni sem tud semmit, ezért a legkorrektebb részéről, ha szakítunk.

Mivel nem tehettem mást, elfogadtam a döntését, de biztosítottam afelől, hogy megvárom, bármeddig is tartson neki, amíg újra rám talál. Ő viszont többször is elmondta, nem tudja, egyáltalán lehet-e ebből még valami, vagy ha lenne is, mikor, úgyhogy inkább felejtsem el örökre, éljem az életemet, és keressek más lányt helyette.

Mondanom sem kell, nem azok voltak életem legszebb hónapjai (a haveri kocsmázások száma jócskán megugrott), próbáltam felejteni, de sehogy sem ment. Lényeg a lényeg, pár hónappal később volt egy házibuli, amin arra jutottam, van itt még valami, amit nem próbáltam: lefeküdni másvalakivel. Így hát megtettem, hátha varázsütésre eltűnnek az érzéseim, ha testileg mással létesítek kapcsolatot.

Mondanom sem kell, nem működött, így tovább szenvedtem és álmodoztam, mindaddig, amíg egyszer csak jelentkezett a lány: találkozzunk és beszélgessünk. Tippem sem volt, ebből mi lesz, így félelemmel vegyes izgalommal mentem a találkára. Itt aztán valóra vált az álmom: lerendezte magában a dolgot, és szeretné ott folytatni, ahol abbahagytuk, ha ez nekem is megfelel.

NANÁ!

Így aztán újra összejöttünk, és újra boldogok voltunk. Ismét a fellegekben jártunk pár hónapig. Mindaddig, amíg valamiért egyszer csak megkérdezte, mi történt velem abban az időszakban, amikor nem voltunk együtt, voltam-e mással. Tudni kell rólam, hogy nem szoktam hazudni, még akkor sem, ha abból előnyöm származna, így hát bevallottam neki, hogy lefeküdtem valakivel. És akár hiszitek, akár nem, tényleg nem számított érzelmileg, így ezt is őszintén mondhattam neki.

Ez viszont mit sem ért, teljesen kiakadt, azt vágta a fejemhez, hogy megcsaltam, és szakítsunk, így már nincs értelme együtt lenni. Én pedig hiába védekeztem azzal, hogy ő mondta, hogy már úgysem jövünk össze újra, és csajozzak, meg keressek mást. Én pedig e szerint jártam el. Szerinte viszont akkor is megcsalás, mert, ha szeretünk valakit, akkor nem fekszünk le mással.

És ezzel teljesen egyet is értek, egy kapcsolatban. De, ha az, akit szeretünk, szakít velünk, és azt mondja, felejtsük el, éljük tovább nélküle az életünket, akkor ez azért árnyalja a dolgot... Végül egy ideig még együtt maradtunk, de innentől már érezhetően nem volt olyan a kapcsolat, mint előtte, így aztán örökre elváltak az útjaink.

Kiadták az utamat, azt mondták ebből már nem lesz semmi, így megpróbáltam továbblépni. Aztán mégis újra összejöttünk. Olyankor nem tiszta lappal kéne (újra)kezdeni...?

Nyitókép: Shutterstock