Fáj, hogy nem fáj a hiányod: sosem találom már meg a szerelmet?

Anna sóhaja szinte belefagy a csillagfényes nyári éjszakába. Aztán eltolja magát a motorháztetőről, és odaszól nekem, hogy engedjem a kormányhoz, ettől a parkolótól ő vezet tovább.

Csak űzi magát - saját magától menekül. Időközben, letérve az autópályáról, szerpentinessé válik az út. Minden kanyar iszonyat mélységes szakadék, panoráma és veszély. Amilyen könnyed határozottsággal tartja az autót az aszfalton, olyan mereven igyekszik a mindennapokban elkerülni a kiszámíthatatlanságot. Pedig az élet nagyon nem erről szól.

Egy késő tavaszi estén történt, hogy néhány baráttal borozgattunk a Deákon, amikor hozzánk verődött egy másik társaság. Kíváncsian figyeltem, vajon mit kezd Anna azzal a helyzettel, hogy az egyikük, Márk, folyamatosan a közelébe akart kerülni.

Azért később adott kettejüknek esélyt, hátha megtalálja benne a lelki társát - vagy legalább megszokja a férfit. Ritka szép lelkű embernek ismerte meg, Márk viszont nem akart a játékszere lenni - indulás előtt ellátogatott Annához jó utat kívánni és a helyzetüket tisztázni. A barátnőm végül nem tudott hazudni sem neki, sem magának.

Most pedig bántja őt a lelkiismeret, amiért nem tudja igazán bánni ezt az elszalasztott lehetőséget. Hiszen elengedett egy csodálatos embert, aki mellett örök biztonságban élhette volna a megbecsültség érzésével kipárnázott életét. Én viszont másképp látom mindezt: Márk sokkal többet érdemel annál, hogy a szerelme csak egy mentsvárat lásson benne, és ne a férfit. Annát is bántotta volna a tudat, hogy szabadon kellett volna engednie őt.

Jobb, hogy nem bünteti magát azzal, hogy egy olyan férfi mellett marad, akit kevésnek érez maga mellé. Mert ő nem gonosz, csupán bátortalan. Nagyon is vágyik valakire, akivel szikra lobbanás lesz az első találkozás, akivel ugyanazokra a gondolatokra perdül táncra az elméje, akinek a karjai között elolvadhat minden távolságtartása. Akinek a kezébe adva kezét menetelhet tovább az úton, egymás szabadságába horgonyt vetve.

Hogy talál-e valaha is ilyen társat magának? Nem tudni, mit tartogat számára a szerencse. Viszont ennek a lehetőségnek az elszalasztásával újabb lehetőségeket adott magának. Így legalább, mielőtt elkötelezné magát valaki mellett, megtalálhatja a saját magába vetett bátorságát. És végre azok felé indulhat, akik iránt valódi érdeklődést érez.

Ehhez pedig, nincs mese,

Már csak el kellene ezt magyaráznom neki. Majd... amikor az első reggeli napsugarak belekortyolnak a limonádénkba, egy tengerparti teraszon ünnepelve a most kezdődő vakációnkat.

Nyitókép: Shutterstock