A férfi könny nem a gyávaság, hanem a bátorság jele!

Mikor ilyeneket hallok, olyan érzésem van, mintha a dobhártyámon egy csapat orángután dobolna, és beleremeg az agyam. Mi a baj társadalmunkkal?! Miért hallom hosszú évek óta nők és férfiak szájából egyaránt, hogy egy férfi ne sírjon? Mióta számít ez bűnös dolognak?

Engem mélységesen megdöbbent és elkeserít, mikor látom, hallom, hogy a férfiak miként vigasztalják egymást vagy a fiaikat. "Szedd már össze magad, ne sírj itt nekem!" Vagy "Az igazi férfiak nem sírnak!" Majd a nőkhöz hasonlítják őket, mintha ezzel akarnák megsérteni, elrettenteni őket. Tisztelet a kivételnek, akik nem ijednek meg a férfi könnyektől.

Nem kellene ferde szemmel nézni rá, ha elérzékenyül egy fénykép, egy film láttán. Vagy ha meghatódik a boldogságtól. És végképp nem kellene oldalba vágni, hogy ne bőgjön, amikor szakított a partnerével vagy aláírta a válási papírokat. Amikor pedig egyenesen vétek szégyellni könnyeit az az, ha elveszíti szeretett kutyáját vagy imádott édesanyját.

Megvan a helye és az ideje annak, amikor a férfi bátran sírhat. Sírjon, amikor tragédia vagy kitörő öröm éri. Hullajtson könnyeket, amikor rettenetesen szomorú, és amikor úgy érzi, megérintették a lelkét. Ettől nem lesz férfiatlan, nem lesz gyenge ember. Ellenkezőleg, épp ettől lesz csak igazán bátor, mert fel meri vállalni az érzéseit.

Mondja meg nekem az a nő vagy pasi, aki arra biztat más férfit, fiút, hogy ne sírjon: miért lesz az jó neki? Miért lenne ettől jobb az élete? Az igaz, hogy mindannyiunknak meg kell tanulni bizonyos helyzeteket emelt fővel, méltósággal viselni. Meg kell tanulnunk uralkodni az érzelmeinken. De nem kellene elnyomni őket. Még egyetlen emberrel sem tett az jót, ha elnyomta a gyászát, a veszteség okozta fájdalmát.

Megmondjam, miért nem szeretik egyes nők, ha a párjuk, férjük sír? Mert olyankor gyengének érzik. Például, ha "picsogni" kezd egy probléma miatt, ahelyett, hogy a sarkára állna. Miért van ez így? Talán erre az őskor adhatja meg a választ, ahol a nő biztonsága a férfitól függött.

A férfi volt az erő, a védelmező. Amikor fenyegetéssel, nehézséggel találták szemben magukat, tőle várták a megoldást. Nem valószínű, hogy az ősférfi a nehézségek miatt zokogásban tört volna ki. Határozottan, céltudatosan, hidegvérét megőrizve kezelte a helyzetet. Legalábbis így képzeljük. Ugyanezért rendülnek meg a férfiak, ha síró férfit látnak. Mikor őseik együtt jártak vadászni, harcolni, olyan vezetőt követtek, aki feltehetően nem kezdte el itatni az egereket, mikor megjelent az ellenség, vagy vadászni indultak.

Igenis hagyni kell sírni a férfit, akár támogatni is kell benne, amikor tudjuk: csak egy kiadós sírás segíthet. Nemcsak magán a férfin, hanem az egész családon. Olykor épp a könnyek azok, amelyek összehozzák a családot vagy a barátokat. Az a férfi, aki tud sírni, empatikus, ami minden jó ember tulajdonsága és minden jó kapcsolat alapja. Nem kellene egyik félnek sem szégyellnie a könnyeket vagy félnie tőlük. Úgyhogy azt üzenem a férfiaknak: sírjatok nyugodtan!

Nyitókép: Shutterstock