megcsalás kibeszélő hazugság beleolvasás hitegetés
Mindig azt gondoltam: alapvető szabály, hogy soha, semmilyen körülmények között ne nézz bele a párod telefonjába. Egyrészt azért, mert félő, hogy találsz valami olyat, amit nagyon nem szeretnél, másrészt a privát szférája mindenkinek szent.

Hiszen a másik ember üzeneteibe, e-mailjeibe beleolvasás tök ugyanaz, mint a levéltitok megsértése - ezért tabu. Hat évig tartottam magam ehhez Áron mellett. Még akkor sem olvastam bele az üzenetekbe, amikor rendszeresen megkért, hogy segítsek feltelepíteni mindenféle applikációt, mert ez a hülye okostelefon az agyára megy. Még csak kísértést sem éreztem rá, hiszen jól megvoltunk: berendeztük az első közös otthonunkat, nem veszekedtünk...

Elhittem, hogy minden rendben, pedig egyre később járt haza. Sokszor panaszkodott, hogy mennyire leterhelt. Szinte minden este volt valami: céges buli, egy válófélben lévő kolléga vigasztalása, csapatépítő tréning - de főleg túlórák, amik nagyon lestresszelték.

Még akkor sem jöttem rá, hogy mi történik, amikor az egyik este összecsomagolt egy sporttáskányi cuccot, és elment. Azt mondta, összecsaptak a feje felett a hullámok, időre van szüksége - csak pár hét egyedüllét, és összeszedi magát.

A szomorúságom és az átsírt éjszakák addig tartottak, amíg a kollégái fel nem hívtak, hogy megkérdezzék, jól vagyok-e. Ha szükségem van bármire, segítenek - mondták. Tudják, hogy milyen borzalmasan nehéz egy szakítás - az a másik nő a nyomomba sem érhet.

- Hogy micsoda? - kérdeztem. - Milyen szakítás? Másik nő?!

- Hát a magas szőke, akivel a szakításotok után Áron összejött. Már össze is költöztek... - hangzott a válasz.

Uram teremtőm, gondoltam. Elszerették tőlem a páromat! Ki lehet ez a cafka?? Állítólag egy erőszakos hárpia. Nem baj, a férfiak úgyis mindig visszatérnek a meleg családi fészekbe. Csak nem szabad könyörögni, nem szabad hívni, és majd hiányozni fogok neki. Becsönget majd egy nagy csokor virággal, és bocsánatot kér.

Forrás: Shutterstock

Míg erre vártam, özönlöttek a pletykák a haveri körünkből, hogy állítólag volt egy csendes leánykérés, hogy Áron egyáltalán nem is túlórázott sohasem, és hogy kapott a nőtől egy kocsit... Egyre inkább elbizonytalanodtam, szeretném-e helyrehozni vele a dolgot, vagy hagyjam az egészet a francba. De mégiscsak hat közös év...

Egy csendes, egyedül borozgatós estén aztán csöngettek. Áron állt az ajtóban. Megkérdezte, jól vagyok-e, utána pedig ígérgetni kezdett: össze fogja szedni magát. Megvesszük azt a tóparti kis házat, a stéggel. Ne aggódjak, nincs semmilyen másik nő a dologban - soha nem is volt, engem szeret. Csak adjak egy kis időt, hogy helyrehozzon mindent. De nem volt nála virág - és bocsánatot sem kért...

Nem szerettem volna újrakezdeni vele, de egyre többször hívogatott. Csak úgy. Hetente párszor becsöngetett, hogy hadd maradjon egy kávéra. Próbáltam elküldeni, kértem, hogy vigye el a cuccait, hiszen már összecsomagoltam mindent az utolsó kávés kanálig - de úgy csinált, mint aki meg sem hallja. Hosszú hetekig tartott ez az állapot. Mintha félig visszaköltözött volna hozzám - felmászkált enni, kávézni, beszélgetni, de aztán hazament valahová. Én meg mosolyogtam, mint aki semmiről sem tud.

Egy alkalommal azonban, mikor éppen a fürdőszobában volt, megláttam a mobilját az asztalomon, és nem bírtam ellenállni a kísértésnek. Muszáj volt megtudnom, hogy mi az igazság. Két üzenetet is találtam. Az egyiket a magas szőkétől. Azt írta, a kedvenc ételével várja haza Áront.

A másikat pedig egy idegen nőtől: "Rettenetesen hiányzol! A tóparti kis faház lebeg a szemem előtt... Te és én a stégen, ahogy plédbe burkolózva kávét kortyolunk, és várjuk a napfelkeltét..." Áron válasza a következő volt: "Így lesz, kedvesem! Szeretlek!"

Felvihogtam - ezek szerint többen vagyunk játékban. Hülye ez az Áron? Tóparti ház! Mindannyian odaköltözünk, én, a két másik nő és ő? Vagy mi a csudát gondolt? Ó, istenem, szegény szerelmes lány, szólni kéne neki, hogy mi a pálya... Gyorsan kijegyzeteltem a két nő telefonszámát - majd megbeszélünk mindent egy kávé mellett. Ha valamelyiküknek kell, felőlem viheti - gondoltam. Megvártam, míg becsukódik Áron mögött az ajtó, majd tárcsáztam a magas szőke számát...

Bogi történetét Dósa Eszter jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.