Nem csúnya vagyok, hanem a ruhák bénák: miért elszabott minden, ami fast fashion?

A nagy visszanyitás óta azonban eltelt két év, és rendre tologattam a shoppingolást. A kuponnapokon megérte volna vásárolni, de azt a tömeget, ami ilyenkor a plázákban van, én se ép ésszel, se türelemmel nem bírom. A nagy bevásárlások napján nincs kedvem ruhákat próbálgatni, meló vagy edzés után, fáradtan és izzadtan pedig az se tetszene, ami amúgy szuperül nézne ki rajtam. Röviden: mindig megtaláltam a kifogást ahhoz, hogy ne kelljen frissíteni a ruhatáramon.

A nyaralás miatt nem halogathattam tovább, fürdőnadrágot, pólót, sapkát kellett venni, jó lett volna egy szellős, nyári inget is beszerezni... szóval megvolt a lista. Az utazás előtti két hétben három nap is elmentünk plázázni a párommal, volt, hogy hat üzletet is végigjártunk egyszerre, ami egy férfitól szerintem kiemelkedő eredmény. Furán vagyok bekötve, mert míg élelmiszert, bútort, dísztárgyakat imádok vásárolni, ruhát gyűlölök.

Kezdjük a nyári inggel. Olyat akartam venni, ami bő szabású, lenvászon és nem túl áttetsző, szóval ha megizzadok, nem leszek rögtön egy vizespóló-verseny résztvevője. Nem gondolom, hogy ez túl nagy elvárás lett volna, azonban egyik ruhaboltnak sem sikerült megugrani ezt a lécet. Ha lezser ingről van szó, ma a túlméretezett a divat, melyből az S-es is úgy áll az emberen, minta az édesapja két évtizede hordott, kinyúlt pizsamáját venné fel.

Ha valami méretben jó volt, akkor az anyaggal volt probléma, vagy szúrt, vagy vastag volt. Ha mégis stimmeltek volna ezek a dolgok, akkor pedig a színe és a mintája volt vállalhatatlan. Persze mondhatjátok, hogy köthettem volna kompromisszumot, és a nyaralás alatt simán kibírtam volna egy két számmal nagyobb, a térdemet verdeső ingben, vagy egy olyan felsőben, amin egy gigantikus napocska sugárzott volna kamu jókedvet a velem szembe jövő turistákra.

Nem elég, hogy nem érzem magam jól benne, és csúnyának nézek ki, még drágák is. És amúgy is? Miért én mondjak le a kényelemről, arról hogy ízlésesen öltözködjek? Miért nem a ruhagyártók csinálnak olyan terméket, ami valóban jó?

Miután letettem az ingvásárlásról (mivel 4 boltban sem találtam megfelelőt), egy sima pólót vettem célkeresztbe. Nem sejtettem, hogy ezen a téren még siralmasabb lesz a helyzet. Kezdjük ott, hogy egyszínű pólót már szinte nem is árulnak, maximum a pizsamák között, a fehérneműosztályon. Azok pedig olyanok, amiket nem vennék fel az utcára. Ha "divatosabbat" keresel, akkor csak olyat lehet találni, ami elszabott (indokolatlanul hosszú), zsebet varrtak rá (miért?!), vízszintesen csíkos, hogy kövérítsen vagy pedig feliratok és bugyuta minták ékesítik.

Karácsonykor még oké a ronda pulcsi, de ronda póló, ráadásul 12 ezerért? Na még mit nem...

Feladtam a keresgélést és mondtam, nézzünk inkább egy baseballsapkát, azt csak nem lehet elrontani. Milyen naiv voltam. A boltok polcain szinte csak nyári szalmakalap és különféle, elsősorban női fejfedők voltak, baseballsapka egy szál sem. Helyesbítek, a gyerekrészlegen természetesen voltak, de még ha fel is vettem volna a Mancs Őrjáratos satyit, akkor se lett volna jó a nagy fejemre.

A sportruházati bolt volt az utolsó reményem, de mikor megláttam, hogy egy középkategóriás baseballsapka, csak azért, mert márkás, annyiba kerül mint a túrabakancsom, akkor hagytuk ott a plázát.

Nemcsak az sokkolt, hogy minden drága, mármint ahhoz képest, hogy mennyire gyenge minőségűek és otrombák, hanem hogy mindenben mennyire csúnyának tűntem. Kihangsúlyozták az úszógumim, alacsonyabbnak éreztem bennük magamat, mint amilyen valójában vagyok. Szélesítettek vagy épp összenyomtak... Iszonyú rosszkedvvel mentem haza.

Csalódott voltam, mert nem találtam egy jó pólót sem és az amúgy se túl erős önbizalmam és testképem kapott egy lökést a gödör felé. Kellett pár nap, hogy helyrerázódjak, a nyaralás alatt pedig rájöttem arra, hogy ekkora dög melegben, ráadásul a strandon nem is kell póló.

Nyitókép: Shutterstock