kibeszélő csalódás tapasztalás kapcsolat egyedüllét
Egyedüllét. Ennek a szónak a jelentése sok mindent hordoz magában. Van, aki megijed tőle, viszont akad, akire inspirálóan hat. Vajon, aki jól érzi magát egyedül, meddig érzi jól magát társ nélkül? Hisz mégiscsak társas lények vagyunk - elvileg...

Sokszor csalódtam. Úgy érzem már semmin sem lepődöm meg, semmi sem hozhat zavarba. Mindenféle helyzetet átéltem már, olykor talán csak túléltem, és sokkal erősebbé váltam. Ezek nélkül a csalódások nélkül most nem tartanék ott, ahol. Érzelmileg sokkal szegényebb lennék. Bár volt pár olyan kapcsolatom, amik zátonyra futottak, és legszívesebben elfeledném mindet, de azt hiszem a legmélyebb érzelmek hozták ki belőlem a legtöbbet. Amikor padlón voltam, akkor erősödtem meg érzelmileg a legjobban.

Most viszont már csak olyan kapcsolatra vágyom, ami a lehető legjobbat és legtöbbet hozza ki belőlem, és nem válok tőle érzelmileg labilissá, nem kételkedem magamban, hanem épp ellenkezőleg! Végre szárnyalhatok.

Most már nem akarok érzelmileg labilis férfiakkal találkozni, akik kétségbeesetten keresik az igazit, és ezért ráakaszkodnak egy nőre. Egy erős férfira vágyom, aki tudja, mit akar, és akinek én kellek, senki más. Aki mer kezdeményezni és aki nem fél a visszautasítástól sem, és ennek ellenére megteszi az első lépést. Már nem szeretnék olyan kapcsolatot, ami csak visszahúz és elvesz.

Túl sok elvárásom lenne? Szerintem egyáltalán nem! Ezek az elmúlt évek tapasztalatai, a régmúlt kapcsolatoké, melyek sok mindent tanítottak nekem. A kudarcok és csalódások mellett volt egy két olyan kapcsolatom, aminek szép befejezése lett. Nem volt ajtócsapkodás, csupán nyugodt szétválás. Sokat változtam, és sok mindenen változtattam az évek során. Ezért van magasan a mérce, mert az évek alatt minden ilyen tapasztalás egyre feljebb kerül azon a bizonyos képzeletbeli polcon, amin megannyi átélt és megtapasztalt érzelem lapul. Úgy vélem, ez így van rendjén. Mindenkinél más a mérce, mindenki tudja, mennyit bír el, vagy mit szeretne. Nagyon sokat tanultam a korábbi tapasztalásaimból, és már csak előre tekintek.

Forrás: Shutterstock

Mindig hagytam időt magamnak egy kapcsolat meggyászolására. Sosem ugrottam fejest egyik kapcsolatomból a másikba. Mindig fontosnak tartottam, hogy tiszta fejjel és tiszta lappal induljak neki egy teljesen új párkapcsolatnak. Igyekeztem fejlődni és változtatni az esetleges rossz szokásaimon, de ami a lényeg, hogy sosem akartam más miatt változni. Mindig az vitt előre, hogy saját magam miatt akartam változtatni dolgokon.

Megtanultam, hogy egy szerelem véget érhet, és akkor ott maradok egyedül, valamit pedig muszáj lesz kezdeni magammal.

Persze bennem is van félsz, hogy esetleg magányos maradok, hogy sose találom meg a társamat, esetleg elsétálunk egymás mellett anélkül, hogy tudnánk, lenne esélyünk a másiknál. Mennyi ilyen találkozás volt az életemben, amiből talán lehetett volna valami, de éppen az aktuális kapcsolatom miatt nem lett, vagy amiatt, mert éppen nyalogattam a fájó sebeket, és nem tudtam senkit sem közel engedni magamhoz.

Eszter történetét Szabó Andrea jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.