Miért értik félre a férfiak a kedvességemet?

Alapvetően mindenkivel próbálok úgy viselkedni, ahogy azt másoktól is elvárnám, viszont többször előfurdult már, hogy a férfiak félreértelmezték a kedvességemet. Korábban elgondolkodtam azon, vajon ez miért van? Valóban csak azért, mert kedves voltam?

Ha valakivel nem szeretne egy nő randizni, legyen vele modortalan, távolságtartó? Feltehetően akkor azért szólnának meg. Ez persze igaz a másik nemre is - vagyis, ha történetesen egy férfival játsszák ugyanezt a nők, akikhez kedves volt.

Egy kis faluban nőttem fel, ahol mindenki ismeri a másikat, és mindent tud az emberekről. Ebben a szellemben nevelkedni alapvető nyitottságot jelent a másik fél iránt. Emlékszem, mikor Budapestre költöztem számomra furcsa volt, hogy itt mindenki elmegy a másik ember mellett, anélkül, hogy kedvesen mosolyogna. A nagyvárosi körforgás viszont hamar magába szippantja az embert. Ha nem vigyázunk, mi is közömbösekké válhatunk.

A nagyvárosi embereknek talán kicsit furcsa lehet, hogy valaki olyan közvetlen és nyitott, hogy ez akár ellenkező hatást is kiváltson. Az egyik korábbi munkahelyemen volt, hogy kicsit kellemetlenné vált a helyzet egy-két kollégámmal, miután ők félreértették a kedvességemet, a nyitottságomat és az érdeklődésemet.

Rögtön kaptam az üzeneteket, hogy szívesen elhívnának kávézni, vagy akár egy randira is. Természetesen nem értettem a közeledésüket, hiszen én csak szimplán kedves voltam, olyan, amilyen szellemben otthon nevelkedtem. Sosem viselkedtem érzelemmentesen, ha valaki elmondta, mi nyomja a lelkét, és nem sétáltam el anélkül, hogy ne mosolyognék a másikra. De úgy látszik, hogy ezt sokan félreértelmezték. Ezek után én is kicsit visszább vettem, és már nem osztottam csak úgy a mosolyt másoknak, mert attól tartottam, hogy ez a fajta kedvesség valóban félreérthető. Míg otthon ez volt a normális, a megszokott, és mások által félreértelmezhetetlen, egy nagyvárosban ez valóban félreértelmezhető.

Annyi biztos, hogy egy normális értékrenddel bíró ember először kipuhatolja, valóban többről van-e szó, mint szimpátiáról. A kedvesség túlmegy-e az alapvető udvariasság határán? Ha ezzel megvolnánk, jöhet az érdeklődés és egy esetleges randikérés.

Amennyiben az illető kosarat kap, méltósággal tudomásul veszi, és nem viselkedik úgy, mint egy duzzogó gyerek. Kígyót-békát sem zúdíthat a másikra, hanem inkább megvárja a neki megfelelő partner elérkezését.

Nagyon jó lenne, ha ebből a kedvességből nem kéne visszavennem, hiszen ez az alapvető természetem, kíváncsi és érdeklődő vagyok, mindenféle hátsó szándék nélkül. Igaz, hogy a nagyvárosi lét sokszor egyet jelent a távolságtartással, én mégsem szeretnék ezen változtatni.

Léda történetét Szabó Andrea jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock