Létezik szerelem első látásra?

Mit jelent a „szerelem első látásra"? Egyes pszichológiai kutatások eredményei arra világítottak rá, hogy a jelenség valóban létezik, legalábbis bizonyos emberek tényleg képesek belőlünk azonnal ösztönös vonzalmat kiváltani.

A kölcsönös vonzalom szemkontaktus általi kifejezése révén tehát már abban a pillanatban létrejöhet egy azonnali, kimondatlan érzelmi egyesülés. Erre mondhatjuk, hogy „szerelem első látásra".

Szerelem vagy szimpátia?

Elliot D. Cohen úgy vélekedik a szerelemről, mint egyfajta gondoskodó attitűdről, ami magában foglalja a hűséget, következetességet, őszinteséget, megbízhatóságot, figyelmességet, empátiát és azt, hogy ott vagyunk egymás számára.

Az első ismeretség során kialakuló „szerelem" egyfajta romantikus szerelem, amiben megjelenik az egymás iránti szexuális vonzalom, ami hiányzik másfajta szeretet-kapcsolatokban (pl. szülő-gyermek kapcsolat).

Másrészről viszont a szeretetteljes kapcsolatokra jellemző mély gondoskodás nincs jelen az első ismeretség során kialakuló szerelemben, mivel hiányzik az idő, ami által kialakulhat ez az átható törődés.

Fontos azonban, hogy noha a vonzó külsőnek eleinte nagyon jelentős szerepe van, idővel egyre csökken a súlya. Hasonlóképpen, ha valaki nagyon humoros, az vonzó lehet, ám az idő múlásával már egyre jelentéktelenebbé válhat, mivel más jellemvonások is előtérbe kerülnek. A felületes ismerkedést előbb-utóbb mindenképp felváltja a komolyabb megismerés, ami sajnos néha fájdalommal jár.
Nem könnyű felismernünk, hogy a kép nem olyan, mint ahogy azt a fejünkben összeraktuk. A hiányzó részletek, amiket a képzeletünkkel töltöttünk ki, nem mindig egyeznek a valósággal.

Ennek ellenére a szerelem első látásra is vezethet hosszú távú, boldog párkapcsolathoz – amennyiben a későbbiek során nem csalódunk a partnerünkben a vágyott tulajdonságokat illetően. Így vagy úgy, mindenképpen kognitív torzítás áldozatai vagyunk, hiszen a szerelem minden esetben idealizált.

Nyitókép: Shutterstock