szakítás probléma kibeszélő kapcsolat ex
Kedves Exem! Talán már azt is furcsának találod, hogy írok neked, de azt hiszem, főleg az okán fogsz megdöbbeni. Azt szeretném ugyanis megköszönni, hogy nem olyan voltál, amire vágytam.

Igen, jól olvasod: köszönöm, hogy nem adtál meg mindent, amire szükségem volt. Mert így végül - talán tudtodon kívül - a lehető legtöbbet adtad nekem: megtaláltam önmagamat.

Persze annak idején minden jól indult, és azt hittem, örökké együtt leszünk. Aztán jött a probléma, amin akartunk is változtatni, tettünk is érte, de nem sikerült. Hogy miért, az már nem fontos - a lényeg, hogy egy idő után már nem éreztük jól magunkat az egészben. Sokáig nem tudtam eldönteni, tudok-e ezzel együtt élni, vagy sem. Képtelen voltam elképzelni az életemet nélküled, annyira hozzám tartoztál már, és fontos voltál nekem.

Ráadásul egy idő után már fogalmam sem volt, tényleg olyan fontos-e számomra, amit te nem tudsz megadni. Annyira sokáig mondtam le róla a kapcsolatunk érdekében, hogy elfelejtettem, mennyit jelent nekem.

Aztán egyszer a belső hangom valahogy túlharsogta a félelmeimet. Éreztem: az érzékiség, a szenvedély túl fontos nekem ahhoz, hogy lemondjak róla. Még érted, értünk sem tudom megtenni, mert akkor valójában saját magamról mondok le...

Forrás: Shutterstock

Véget vetettem a kapcsolatunknak, és persze kicsit padlót is fogtam. Meg kellett tanulnom nélküled újrakezdeni - nem volt könnyű, elhiheted. De ezzel is csak adtál nekem. Újra a saját lábamra álltam, mert tudtam, már nem állsz mellettem, ezért egyedül kell megoldanom mindent.

Ne szépítsük, az elején keserves volt. Aztán szép lassan azt vettem észre, hogy élvezem, hogy magabiztosabb, erősebb vagyok, mint valaha is hittem magamról. Meg tudok oldani mindent nélküled, egyedül, és ez hatalmas erőt adott.

Egyre jobb lett a helyzet, egyre inkább magamra találtam. Már nem támaszt kerestem - mint talán benned korábban -, sőt, nem is kerestem semmit. Elégedett voltam az életemmel, hosszú idő óta először. Majd amikor már pontosan tudtam, mire van szükségem egy kapcsolatban, találkoztam valakivel. Ő megadta, ami fontos. Ekkor pedig újra eszembe jutottál.

Köszönöm, hogy nem tudtál az lenni, akire akkor (azt hittem) szükségem volt. Mert így a lehető legnagyobb ajándékot adtad: az önmagamba vetett hit megerősödését, a biztonságot, végül ezek által a szerelmet.

Alíz gondolatait Fehérvári-Varga Judit jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.