magány férfi tökéletes illúzió
Tini koromban arról álmodoztam, hogy egy pálmafás, fehér homokos tengerparton fogom kimondani a boldogító igent. Elképzeltem, hogy lesz egy gyönyörű kertes házunk valahol vidéken, ott fogunk élni a férjemmel és a cuki lányainkkal, a legnagyobb idillben.

Azt hiszem, azért lódult meg ennyire a fantáziám, mert túl sok szerelmes regényt olvastam, és a kelleténél több csöpögős-szirupos filmet néztem. Akkoriban reménytelenül romantikus alkat voltam, és epekedve vártam a szőke herceget, akit igaz szívvel szerethetek. Azóta viszont csaknem 25 év telt el, és a dolgok másként alakultak, mint ahogy elterveztem. Nem vagyok házas, nincs gyerekem, és az életem sem olyan, mint a Disney-mesékben.

Túlságosan sok időt fecséreltem arra, hogy valóra váltsam a naiv álmaimat, és ahogy telt-múlt az idő, úgy lettem egyre mániákusabb, egyre kétségbeesettebb. Teljesen megszállottjává váltam a gondolatnak, hogy megtaláljam azt a férfit, aki minden szempontból illik hozzám. A fejemben egy hang ezt diktálta, és ennek rendeltem alá mindent.

Ami a legdühítőbb az egészben, hogy ott voltak a jelek, ám az elmúlt évek alatt úgy csúsztam egyre lejjebb a magányom örvényébe, hogy észre sem vettem. Lassan minden barátnőm és ismerősöm megállapodott, családot alapított, és tartalmas életet él. Csak én nem találtam a szerelmet. Persze bőven akadt volna jelentkező, de nem kötöttem kompromisszumot, mert görcsösen ragaszkodtam egy hülye fantazmagóriához.

Forrás: Shutterstock

Ez az értelmetlen küldetés egészen addig tartott, amíg a negyvenedik születésnapom rá nem ébresztett arra, hogy rossz úton haladok. Emlékszem, amikor el akartam fújni a gyertyákat a tortámon, olyan zokogásban törtem ki, hogy úgy éreztem, megszakad a szívem. Akkor, ott fájdalmasan hasított belém a felismerés, hogy zsákutcába kerültem, ami nem vezet sehová.

Lebegek a rózsaszín vattacukorfelhőkön, mint egy luftballon, és az illúzióim kergetésével megfosztom magam a boldogság lehetőségétől. Ezen a ponton kénytelen voltam belátni, hogy változtatnom kell, nincs mese. Mert amíg ilyen irreális elvárásokkal indulok neki az ismerkedésnek, addig folyamatosan csalódni fogok.

Felfogtam, hogy soha nem fog szembejönni velem az ÁLOMPASI, egész egyszerűen azért, mert csak a fejemben létezik. De talán olyasvalakivel összehozhat a sors, aki ledönti a falaimat, és kíváncsi lesz azokra a tulajdonságaimra is, amiket elrejtettem mások elől. Aki tudja, hogyan kell értékelni egy nőt. Aki kócosan, karikás szemmel, kinyúlt pólóban is ugyanúgy szeret, mint talpig sminkben és fitten. Mert ez az igazi szerelem.

Három hete úgy döntöttem, abbahagyom a listaírást, és újrakalibrálom a férfiak iránti vágyaimat és igényeimet. A kudarcaim árán meg kellett tanulnom, hogy egy kapcsolat nem attól szép, hogy tökéletes, hanem attól, hogy valódi és játszmamentes. És haragszom magamra, amiért nem jöttem rá előbb. Ha korábban más szempontok alapján keresgélek, valószínűleg most nem itt tartanék.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.