kibeszélő vágy hatalom kapcsolat társfüggőség
A badacsonyi nyaralónk közelében volt egy hangulatos kis étterem, ahová jártunk. Én mindig ugyanazt rendeltem, rántott sajtot rizzsel és tartármártással - pedig sokszor elrontották...

Néha elkértem ugyan az étlapot, hátha találok valami újdonságot, de soha nem mertem kísérletezni. Nemrégiben újra ott ebédeltem, és furcsa érzés kerített hatalmába, amikor kihozták az ételt. Míg ugyanarról a teraszról, ugyanarra a strandra bámultam, és rájöttem, hogy sokáig pontosan így viselkedtem az emberekkel is. Féltem elengedni a biztos kapcsolatokat, akkor is, ha azok valójában nem is voltak jók nekem.

Az első igazi szerelem 18 éves koromban talált rám és majdnem 7 évig tartott. Eleinte minden olyan tökéletesnek tűnt. A párom imádott, kényeztetett, leste a kívánságaimat.

Igaz, már akkor is mindennek úgy kellett történnie, ahogy ő akarta, de ráhagytam, nem vitatkoztam vele. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy teljesen átvette az uralmat felettem, sehova sem mehettem nélküle. Fulladoztam ebben a kapcsolatban, kiszívta belőlem az utolsó csepp energiát is, mégsem tudtam kilépni belőle. Ő szakított velem.

Ám nem csak a párjaimhoz ragaszkodtam görcsösen. Barátnős témákban sem tudtam őszintén felvállalni az érzéseimet, inkább elsunnyogtam a dolgokat. Ha valamelyikük megbántott vagy az idegeimre ment, nem mertem szólni, nehogy veszekedés és sértődés legyen belőle. Valahogy nem érzékeltem, ha egy kapcsolatnak - amibe a vágyaimat, a terveimet vetítettem - lejárt a szavatossága.

Forrás: Shutterstock


Ez az állapot elég sokáig tartott. Úgy gyűjtöttem magam köré az embereket, mintha verseny lenne az egész. Próbáltam mindenkinek megfelelni, és a legjobb barát, családtag, kolléga, társ lenni. Rengeteg sírás, pofára esés kellett ahhoz, hogy rájöjjek: a hiba végső soron az én készülékemben volt. Görcsösen próbáltam kapaszkodni másba,másokba, még akkor is, amikor már nem találtuk meg a közös hangot.

Régebben nehezen ment - vagyis inkább úgy mondanám, sehogy se ment - az elengedés. Mára azonban megértettem: vannak olyanok, akikkel mindig számíthatunk egymásra, de olyanok is, akikkel csak ideig-óráig működik a kapcsolat. Néha egy barátság, egy szerelem magától is megszakadhat, és ezért senki sem hibás. Ennek valamiért így kell lennie. Mindannyian folyamatosan változunk, más impulzusok érnek minket, így akaratlanul is eltávolodhatunk egymástól.

Sok-sok évbe telt, míg le tudtam küzdeni a jövőtől való félelmemet, ami szinte bebetonozott a múltba. Arra is ráébredtem, hogy nem lehet mindenki állandó szereplője az életemnek, függetlenül attól, hogy én mit szeretnék. Ha két ember útja teljesen más irányba halad, bármennyire is jó volt kettejük viszonya, idővel áthághatatlan szakadék keletkezik köztük. Ilyenkor nem lehet mást tenni, mint felismerni és elfogadni ezt, aztán elengedni a másikat. Az együtt töltött boldog pillanatokat pedig eltenni emlékbe.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.