Tudom, hogy átversz, mégsem bírlak elhagyni!

- Tudom, ezt már mások is mondták - nyugtatja a kedélyeket a beismerő vallomásával Isti. - Elmúltam 40 éves, de még soha nem csináltam ilyet. Egyszerűen ez a nő megőrjít. És ha most beállítana ide, hogy kezdjük újra harmadjára is, én megtenném. Tudom, hogy nem kellene, mégsem tudok neki ellenállni.

- Most engedjük el, hogy megint besétált az életedbe, tényleg nem akarom tudni, hogy miért hagytad. De most éppen mi volt az indok, amiért kisétált? Csak a csillagok felét hoztad le neki, és csak a fizetésed 150%-át költötted rá?

- Hááát... - keresi a szavakat Isti. - Az anyagi részét majd külön mesélem el, mert attól még jobban ki fogsz akadni. De ami a kérdésedet illeti: kibékültünk, és úgy tűnt, minden rendben a kapcsolatunkkal. Boldogok voltunk, legalábbis ezt hittem... Aztán egyik napról a másikra elkezdett furcsán viselkedni. Reggelente, miközben készülődött, mindig chateltünk. Mindig mindenre azonnal válaszolt, sőt, általában én lettem számonkérve, ha valami miatt nem tudtam azonnal reagálni. Kb. 2 héttel ezelőtt viszont érezhetően hanyagolni kezdett. Nagyon kimérten és sok-sok idő elteltével válaszolt. Volt, hogy egész nap nem jelentkezett. És mellesleg rengeteg más, barátnős programja lett...

Mikor egyik reggel megkérdeztem naivan, hogy van-e valami baj, akkor kioktatott, hogy ne gerjesszem a feszültséget, és egyébként is miattam nem tud készülődni - emiatt ő lehetne feszült. Csakhogy manapság látni, mikor aktív valaki a Messengeren.

- És neked pedig rögtön eszedbe jutott, hogy...

- Hogy mikor velem csalta az előző pasiját, akkor is valami hasonló történt - fejezi be Isti a mondatot. - Innentől pedig már nem volt megállás, a kisördög a vállamra ült, a zöld szörny pedig üldözőbe vett. Persze én sosem kereshettem, nem hívhattam, ha dolgozott. Ezt tiszteletben tartottam, sosem zaklattam vagy piszkáltam emiatt. Aztán az ominózus reggelt követően elég hosszadalmasan figyeltem az ő internetes elérhetőségét. És akkor szembesültem vele, hogy az aktív jelenlétből napközben csak én nem kapok. Ezt pedig másnap a fejére is olvastam, miközben színt vallottam a "titkos megfigyelésemről".

- Nem volt szép tőlem, ez tény, elismerem. Viszont gondolom, neked sem esne jól, ha hónapokon keresztül hozzászoksz valamihez, ami aztán egyik pillanatról a másikra eltűnik. Szerintem te is szóvá tennéd... És mikor a hibámat beismerve rákérdeztem személyesen a történtekre, akkor úgy éreztem, valami mellébeszélés van a dologban. Mert az első állítása szerint senkivel nem beszélgetett, aztán meg azt mondta, a munkahelyéről írogatnak neki kora reggel. Ezzel is szembesítettem. Azt gondoltam, hogy megbeszéljük, és haladunk tovább... de nem így történt. Mélységesen megsértődött, elhordott mindennek és faképnél hagyott. Szóval, azt hiszem, ez volt az oka annak, hogy szétmentünk. Mert a modern világ csodáit felhasználva számonkértem a hazugságát - amit még beismerni sem volt hajlandó.

- És szerinted ez helyes húzás volt? - kérdezte Kriszta, de választ már nem kapott. Istit hívták telefonon. Az "exe" volt a vonalban, ami nyilvánvalóan azt jelentette, hogy újból kibékülnek majd. De kérdezem én: mire megy az ember a szenvedéllyel, a vad érzelmekkel, ha a másik ember nem tiszteli meg az őszinteségével? De talán ami még ennél is fontosabb kérdés: ér-e bármit is az a szerelem, amely hazug téglákra épül?

Isti történetét B. Barbi jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock