Lassú öngyilkosság, ha az elérhetetlenre vágysz!

Ha visszatekintek fiatalabb önmagamra, szinte hihetetlen, milyen naiv, tudatlan liba voltam. Elhittem, hogy minden úgy fog történni, ahogy elterveztem. Felépítettem magamban egy hupilila álomvilágot, vattacukros stílusban. Egy olyat, amiben boldog feleség vagyok.

Ezzel együtt magamnak is gyártottam egy szerepet: én voltam Miss Tökéletességmániás. Lassan, észrevétlenül eluralkodott rajtam a perfekcionizmus, ami sosem csillapodott. Az agyam mindig azt zakatolta: nem vagy elég jó. Mindenben hibátlanul akartam teljesíteni, és ha valami nem úgy sikerült, jött az önostorozás.

A kudarc mértékétől függően hetekig, hónapokig rágódtam dolgokon, és mindig arra a következtetésre jutottam, hogy csakis én vagyok felelős a történtekért. Nem tudtam elengedni az elérhetetlen vágyaimat, görcsösen kapaszkodtam beléjük, mint fuldokló a mentőövbe.

Ha visszanézek, úgy érzem, az akkori gondolataim, érzéseim nem vittek közelebb a boldogsághoz, sőt, inkább távolabb sodortak tőle. Sok-sok tapasztalás, kisiklás, csalódás kellett ahhoz, hogy elfogadóbb legyek saját magammal és másokkal. Persze a változás nem ment könnyen és rengeteg sírással járt.

Az évek során számos olyan helyzet állt elő, amikor nem akartam kilépni a komfortzónámból, de nem volt más választásom. Akkor nagyon fájt, utólag mégis hálás vagyok ezekért a szituációkért. Ugyanis ezek alakították a személyiségemet olyanná, amilyen most vagyok.

A változás elkerülhetetlen, és belülről történik kifelé. Még nem vagyok az út végén, de egyre biztosabb léptekkel haladok előre. Persze vannak akadályok, amiket nehezebben tudok átugrani.

Így utólag visszanézve látom, hogy ez valami mélyen gyökerező félelem lehetett. Mindenkinek meg akartam felelni, és folyamatosan külső megerősítésre volt szükségem, mert belül nem voltam stabil.

Most is nehezen tudom felvállalni, ha néha gyenge vagyok, vagy nagyon félek valamitől. Ám összességében elégedett vagyok a 42 éves önmagammal. Érzem, hogy letisztultabb, nyugodtabb az életem, és már nem nyomaszt a "tökéletesnek kell lennem" érzése. 20 év alatt eljutottam a belső békémhez, és most azon dolgozom, hogy a továbbiakban is így maradjon minden.

Nyitókép: Shutterstock