Nem fogok nyilvánosan meztelenkedni senki kedvéért!

Sosem volt modell alkatom, ezzel mindig tisztában voltam, ezért nem is vágytam arra, hogy én legyek a Calzedonia új arca... teste. De az exem másképp képzelte! Rengeteget jártunk nyaranta a Velencei-tóra. Az volt a heppje, hogy előtte elmentünk új fürdőruhát vásárolni. Persze így legalább már meg tudta szabni, mikor melyikben jöjjek: "Most a szexi feketét vedd fel! A vadító pirosat pedig hozd magaddal!"

Romantikusan lezötyögtünk a Déliből korán reggel, hogy megfelelő placcot találjunk magunknak. Kivéve, ha jöttek a haverjai is, mert akkor forró heringparti volt a kocsiban. Persze ha mások is velünk voltak, akkor vitának nem volt helye - végképp azt kellett felvenni, amit az ex akart. Na, és mit akart? Nemcsak feketét meg pirosat, hanem olyat, ami minél kevesebbet takar. A standard bugyit rendszerint betűrögette rajtam, hogy többet villantson a fenekemből. Aztán előkerültek a tangás darabok.

Hízott a mája, mikor nők és férfiak megfordultak utánam, vagy ha bezsebelhetett néhány elismerést a haveroktól. Én meg még naiv kislányként azt hittem, mindez rólam szól. Biztos így próbálja elérni, hogy megerősödjön az önbizalmam. A ló... túrót! Végig róla szólt, hogy többet lásson belőlem. Meg persze arról, hogy a saját önbizalmát tuningolja azáltal, hogy mások egyetértően méregetnek. Nem beszélve az olyan pasis bókokról, hogy "De jó bőr!" meg "Jó a csajod!" vagy "De megtömném!"

Természetesen imádott naptejjel bekencézni, kész ingyen pornó voltunk a parton... Hát még, mikor azzal jött, hogy sokkal jobb lenne, ha levenném a felsőmet, és már el is kezdte kikötni. Na, addig is feszengtem már, hiszen úgy éreztem magamat, mint egy két lábon járó hentesüzlet - de ezzel a "Vedd csak le nyugodtan a felsődet!" dologgal már minden határt túllépett. Válasz: NEM. SZÓ SEM LEHET RÓLA.

Nem fogom közszemlére tenni az ikreimet. Így is rohadtul zavart, amikor mások megtették. Láttam én már elég "nagylányt" egy szál bugyiban flangálni a parton, holott nem a nudista részleget céloztuk be. Ez nekem nem fekszik, hogy kiteszem a melleimet - sem barnítás, sem bámulás céljából. Ettől még természetesen nem ítélem el azokat, akik megteszik, kedves egészségükre, ha úgy látják jónak.

Villantsák meg bájaikat, bár jobb volna, ha a megfelelő helyen tennék és nem a sima strandon. Nem amiatt, mert Úristen, a kisfiú meglátja a néni cicijét, vagy mert a férjek szeme megakad a szomszédos narancsvidéken - de még csak nem is azért, mert rossz érzést keltenék azokban a hölgyekben, akik nem elégedettek a saját dinnyeföldjükkel. Bár, ezek is érthető indokok lennének.

Ám az én indokom csupán az, hogy egyszerűen nem helyénvaló. Van nudi strand, és van normál strand. Tessék tiszteletben tartani, ha valaki nem akarja látni a másik mellét! Értem én, hogy pucéran jövünk a világra, meg jó is a természetesség - és szívből örülök annak, ha másoknak van annyi önbizalmuk, hogy lazán ledobják magukról a textilt.

Úgyhogy nem, nem engedtem, hogy kikösse vagy lebeszélje rólam a felsőt. Nem vagyok az a fajta. Még ha maradéktalanul elégedett is lettem volna a testemmel, akkor sem hagytam volna. Egyrészt úgy voltam vele: pasim van, nem vágyom arra, hogy mások bámuljanak, nem igénylem ezt a fajta pozitív visszacsatolást. Másrészt: fürdeni akarok, hűsölni, lazítani a kedvessel, és nem megzavarni mások lelki békéjét, nyugalmát. Én sem bírtam, ha az enyémet felrúgták.

Hogy mindez mennyivel változott az évek során? Megszerettem a testemet. Testileg és agyilag egyaránt felnőttem. De a textilt még most sem dobnám le, senki kedvéért!

Nyitókép: Shutterstock