Az anyós is édesanya - Nyílt levél a férjem anyjának

Az anyósomra gondoltam és hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem turkálni az íróasztalom fiókjában. Tudtam, kell, hogy legyen itt egy csomó boríték és hozzá tartozó levélpapír. Levélpapír? Ugyan, hiszen manapság mindenki e-mailt gépel... De én tudtam, hogy évekkel ezelőtt vettem egy köteg levélpapírt és hozzá illő borítékot. Még az esküvőnk előtt... Aztán persze senkinek nem írtunk köszönőlevelet. Meg is lett. Krémszín papírok és borítékok. Magam elé helyeztem egyet-egyet. Mély levegőt vettem és nekikezdtem az írásnak...

Kedves Lenke!

Hirtelen ötlettől vezérelve írom neked ezt a levelet, anyák napja alkalmából. Bár már nem divat levelezni, úgy érzem, hogy papírra – igazi papírra – szeretném lejegyezni mindazt, amit jelenleg érzek és gondolok.

Boldog vagyok! Boldog vagyok a fiaddal, Ákossal. Sokan úgy vélik, hogy az esküvőt követően hanyatlásnak indul a kapcsolat, s a legtöbb esetben csak az anyagiak, a gyerekek vagy egyéb érdek tartja össze a házasságot. Hogy a feleség slampossá, kiállhatatlanná válik, ahogyan telnek az évek, míg a férj sörhasat ereszt és az alfelét vakarászva bámulja a tévét, míg a felesége mos, főz, takarít és gyereket nevel. Nálunk ez nem így van! Bár most léptünk a házasságuk – állítólag kritikus – hetedik évébe, én semmi ilyesmit nem tapasztalok. Természetesen nekünk is vannak hullámvölgyeink, de úgy gondolom, a kölcsönös szeretet és tisztelet minden nehézségen átsegít minket.

Ákos remek férj és csodás apa. Nem tagadhatom, hogy néha az idegeimen táncol, de szerintem ugyanezt ő is elmondhatja rólam. Ennek ellenére remekül kiegészítjük egymást. Bár utálom, hogy állandóan felhajtva hagyja a wc ülőkéjét, vagy hogy képtelen a szennyestartóba tenni a piszkos ruhát, ez legyen a legnagyobb gondom. Minden hibája ellenére – mert mindenkinek van hibája – valóban kiváló ember. Kedves, szerető, szeretetreméltó, türelmes, figyelmes, ugyanakkor határozott, erős és magabiztos. Olyan férfi, akit mindig is kívántam magam mellé.

Ha te nem óvod kisgyerekként. Ha te nem adsz neki elegendő szeretetet ahhoz, hogy tudja, milyen fontos a szeretet. Ha te nem neveled olyanná, aki becsüli és tiszteli a nőket. Ha te nem mutatod meg neki, hogyan kell önállónak lenni és olyan embernek, aki ha kell, a jég hátán is megél. Aki bízik önmagában és bízik a társában – bennem.

Mióta szülő vagyok, jól tudom, az hogy a férjem remek emberré vált, egy remek anya fáradhatatlan munkájának is köszönhető. Mert én is látom, hogy a saját fiaimnak mi mindent kell megtanítanom, milyen példát kell mutatnom ahhoz, hogy jó emberek, később pedig jó férjek és apák lehessenek. Már tisztában vagyok vele, micsoda feladat, micsoda felelősség ez. S azzal is tisztában vagyok, neked milyen sok munkád lehetett abban, hogy Ákos azzá az emberré váljon, akibe beleszerettem, és akit azóta is tiszta szívből szeretni tudok.

Bár személyesen nem találkozhattunk, mert már csak a sírodhoz vihettem virágot és csak a fényképalbumokból, a rólad szóló történekből ismerhettelek meg, szeretnék köszönetet mondani neked mindazért, amit a fiadért - és így közvetve értem és az unokáidért is - tettél.

Szeretettel és tisztelettel gondolok rád!

Sosem látott menyed: Éva

Nyitókép: Shutterstock